Quantcast
Channel: Japán Fényei
Viewing all 124 articles
Browse latest View live

Kísértetjárás Japánban – Top 10 lista

$
0
0

A japán filmkultúra mindig büszke lehetett magára a horror filmek tekintetében ha csak olyanokra gondolunk, mint a Kör sorozat (Ringu) vagy az Átok sorozat (Ju-on). Persze ezeken felül animékben és mangákban is jócskán felfedezhetünk horror témájúakat, pl. az itthon is futott Bújj, Bújj szellem (Gakkou no kaidan) vagy az új sikersorozat az Another.

Most azonban kilépünk a díszletek mögül és a valóságot tárom a szemetek elé. Így ebben a cikkben Japán top 10 legfélelmetesebb szellemjárta helyszínét látogatjuk meg, Ginti Kobayashi (regény író) közreműködése által.




No. 10 – Oiran bushi (Yamanashi)




411-es főút, Yamanashi városhoz közel: Meredek sziklák, gyors folyamú folyó, és egy sorozatgyilkosság története. Ugyanis a szóbeszéd szerint itt kísértenek azoknak a kurtizánoknak a szellemei, akiket ezen a félelmetes helyen gyilkoltak meg. Szám szerint 55-öt.

Itt található még egy még ijesztőbb függőhíd is, amely inkább Silent Hill érzést kelthet az ide látogatóban.   
Csodás szépségű természetes környezet, mégis egy véres történettel teli környék, ahová - akár igaz a horror sztori, (mármint a szellemekről) akár nem – az ember nem menne olyan szívesen. (Én biztos nem.) :)


No.9 – Doryodo romjai (Tokyo)



Tokyo egyik városrészében, Hachiouji-ban járunk, az Otukayama Parkban: A parkban csak egy-két szikla és járdasor mesél arról, hogy itt egy templom állt hajdanán. Ugyanis a templom lebontásra került (1983-ban), 10 évvel egy idős hölgy meggyilkolása után – ami ezen a helyen esett meg.

A szellemsztori azonban itt nem ér véget, ugyanis egy másik gyilkosság is kapcsolódik ehhez a helyhez: egy egyetemista lányt gyilkolt meg itt a professzora. A történet szerint viszonyuk volt… és nyilván a professzor szeretett volna véget vetni az egésznek, egy nehezebb és keservesebb módszerrel. Azóta azt tartják, hogy ha csöndben maradunk akkor hallani az egyetemista lány fájdalmas zokogását ezen a helyen.


No.8 – 8 SSS Kanyar (Okinawa)


Okinawa-n sem lehetünk biztonságban: régen ezen a trületen éltek a Ryukyu bennszülöttek (琉球民族 Ryukyu minzoku). Azonban a történet lényege nem erre, hanem egy helyre mutat rá, ahol rengeteg szellem fotót készítettek az emberek. Az alábbi videóból pedig kiderül mi folyik azon a helyen. A srác körbe jár a területen és állítólag érzi az energiájukat, mármint a szellemeknek. Egyik hozzászólásból pedig az derül ki, hogy a videó megnézése után egy nagy energiát érzett a vállánál.





No.7 – Egy szentély Közép-Japánban

A hetedik helyszínt igazi titok övezi, ugyanis szinte semmit sem lehet megtudni sem az elhelyezkedéséről sem a nevéről. Mivel ezt a szentélyt rejtély övezi és csak a kezdőbetűjét: S, lehet tudni, Kobayashi javaslata az, hogy inkább maradjunk távol minden Közép-Japánban lévő S-betűvel kezdődő szentélytől… Ugyanis sok szentély a csend és a béke szigete lehet, azonban rengeteg ember rabolnak és gyilkolnak meg ilyen helyeken, egyedül az erdő közepén… elég félelmetes.




No.6 – Elhagyatott chusetsu alagút (Fukuoka)


Fukuokában egy elhagyatott alagútban járunk, ahová már belépni is csak a legbátrabbaknak sikerül. Természetesen nemcsak a sötét és a kosz miatt érdemes ide eljönnie a félelmet nem ismerőknek, hanem azért is, mert itt bizony gyilkosság folyt. Még ma is hallani az áldozat hangját: ’Ne!’.
A film pont egy horrorfilmhez tökéletesen esős és sötét időben készült. Két férfi hangja hallatszik benne, akik félelmet nem ismerve lépkednek a sötét alagútban… és akkor valami történik…*




No.5 – Teaházi romok (Miyako, Okinawa)


Nem mondhatni, hogy a legjobb kísértetjárta hely, de azt sem, hogy nem az, mivel semmit, szinte semmit nem lehet erről a helyről tudni. Én személy szerint nem is értem miért került fel a listára.
Ennyit tudok róla.


No.4 – Iskolai körépület romjai (Hokkaido)


Itt egy iskolaépület, elhagyatva és elfeledve. Ugyanakkor sok emlékkel és talán gyilkossággal teli is. Mindenesetre szellemjárta helynek tartják attól függetlenül, hogy semmi konkrétat nem tudok felhozni ennek bizonyítására. A többit igazából a képzeletetekre bízom.


No.3 – Aokigahara (Yamanashi)



A világ egy legnépszerűbb öngyilkossághoz alkalmas helyszíne, legalábbis az öngyilkosok szemében, ugyanis a hely a San Fransisco-i Golden Gate híd után a második. A hatalmas 35 km2 –es erdőrengeteg a Fuji hegy lábánál terül el. Sűrű és csodaszép környék. Ugyanakkor félelmetes is. Népszerűsége egybevonható Matsumoto Seicho híres regényének népszerűségével, a Nami no Tou-val (1960.). Ugyanis a regény végén egy szerelmespár ezen a helyen követ el öngyilkosságot.
Az erdő története azonban ezzel nem ér véget, sőt még csak most kezdődik: a XIX. században gyakorta megesett az ubasute gyakorlata. Ennek értelmében az idősebb caládtagokat sűrű erdő mélyére kísérték, majd otthagyták őket, hogy éhes és szomjan haljanak.
Az 1950-es évek óta pedig 500-nál is több ember vesztette életét az Aokigahara lombjai alatt. 2002-ben 78 holttestet találtak az erdőben heverve. 2003-ra ez a szám azonban 100-ra emelkedett… Ezek után a kormány abbahagyta a holttestek számának és a haláleseteknek a közzétételét, hogy így próbáljon gátat szabni a „hagyománynak”. Azonban 2010-ben a 247 öngyilkossági kísérlet közül még 54 így is sikeres volt. Ezek után táblákat helyeztek ki az erdőben, melyeken angol és japán nyelven figyelmeztetnek mindenkit, hogy ne dobják el az életüket.
A holttestek számát azért tudjuk ilyen pontosan, mert a 70-es évektől kezdve tartanak a hatóságok holttestkeresést az egész erdőben.

2004-ben „Dzsukai- A Fák Tengere a Fudzsi Hegy mögött” (樹の海, Fák Tengere) címmel jelent meg egy film a gyilkos erdőről. A történetben 4 személy szerepel, akik elszánták magukat, hogy ebben az erdőben vessenek véget az életüknek.

Ezen felül az erdőben fellelhetőek úgynevezett ’wara ningyou-k’, szalma emberek. Ezek a woodoo szertartásos babához hasonlóak, és hasonló szerepet is töltenek be. A kiválasztott emberre átkot szórnak, mint ahogy a bához szögezik őket.



No.2 – Kórházi romok (Észak-Kantoban)


Az elhagyatott kórházak mindig izgatták az emberek fantáziáját, mint az elhagyatott iskolák. Ezek nemcsak tökéletes helyek arra, hogy egy eddig ismeretlen fertőzést kapjon az ember, de még halálos félelmet is kelthet bennünk. A szintén ismeretlen nevű kórház romjainál úgy tartják szellemek kóborolnak. Titokzatos szertartások és suhanó fehér ruhák amikről a szemtanuk állítólagosan beszámoltak.
Az alábbi videó pont erről az „N” kórházról szól.




No.1 – Cipők temetője (Shinsekai, Osaka)


Ezen a területen fekszik egy kiégett épület, melyben csak néhány fellógatott cioő árulkodik arról, hogy valaha itt valakik laktak. Egy szemtanú állítása szerint látott egy életnagyságú babát lógni a romoknál, azonban később kiderült az nem baba, hanem egy valódi holttest volt.
Videó nélkül ennél az esetnél sem hagylak titeket.






Személy szerint az Aokigahara erdő keltette bennem a legnagyobb félelmet, videók ide vagy oda. Ezek után már csak egy jó horror filmre vágyom és arra, hogy megtaláljam azt a 2004-es filmet ami a fenti erdőről szól. Nagyon kíváncsi lettem. Azonnal frissítem a cikket ha találok valamit. :)


*…semmi. Most cs*sztél el 10 percet az életedből. ^^

Forrás: http://en.rocketnews24.com/2013/08/14/the-top-10-haunted-spots-in-japan-as-chosen-by-a-professional-ghost-chaser/

Kill la Kill avagy a Gurren Lagann × PSG

$
0
0



A Kill la Kill szezonunk (2013 ősz) egyik legnevesebb sorozata. Sokan úgy harangozták be, mint a Gurren Lagann stílusának újragondolását, de a humora meg a Panty & Stocking with Garterbelt-re (PSG) hajaz. Most akkor hogy is van? Újabb iskolástörténet, akciójelenetekkel, oppai és humoros beütésekkel egy szuperhőskomplexusban egyesülve.



A felvezető kissé töményre sikeredett, de mindenek előtt legyetek türelmesek, mert a legelejéről kezdjük a történetünket.

Volt egyszer egy kedves és tehetséges fiú, aki animációs rendezői, karakter designeri munkára adta a fejét. Már korai munkái is felkeltették a nézők és az animációs stúdiók figyelmét (FLCL 5. része, Deibuster avagy Toppu o Nerae Tsu!, a Paradise Kiss endingje). Ezek után nem csoda, ha megjelent mint fő animátor (1995.) a Neon Genesis Evangelion-ban, a nagy kult-animében.
Később saját rendezői székkel is megajándékozták, mikor a Dead Leavesa kezei alá került, 2004-ben. Majd csatlakozott a Gainax csapatához. Ekkor született meg a 2007-es sikersorozata a Gurren Lagann.



Tengen Toppa Gurren Lagann (天元突破グレンラガンTengen Toppa Guren Ragan)

A 2007-es év tavaszi szezonjában jelent meg és 27 részen keresztül szórakoztatta a nagyközönséget.
A történetről röviden annyit kell tudni, hogy egy kitalált távoli jövőben játszódik, ahol az emberek a föld alatti életre szorultak, a félelmetes és erős Lordgenome ( ロージェノム, Rōjenomu) miatt, akinek célja hogy minden ember eltűnjön a Földről.
Főszereplőink, Simonés Kamina. Simon egy kis növésű fiúcska, akit a többiek kiközösítenek és a menedéket a magas és erős bátyó szerepre kényszerített Kaminaban találja meg. Kamina nem éppen a legrendesebbek közül való. A céljával, hogy a felszínre jussanak, és végre rendes körülmények között éljenek, mégis szimpátiát találhatunk. Kamina tehát felkéri Simont, hogy csatlakozzon a Team Gurren-hez (akiknek a fent említett felszínre jutás a célja). Nem sokkal később egy Gunmen beomlasztja a barlangot és elkezdődik a falusiak irtása, azonban ekkor megjelenik harmadik főszereplőnk Yoko, aki segít legyűrni a hatalmas fegyverest. Azonban a helyzet eléggé kilátástalannak tűnik, mikor Simon áll elő a korábban talált Core Drill-el, amely egy hatalmas Gunmen-t aktivál (melyet egyébként Kamina Lagann-nak nevezett el). Ezt a Lagann-t használva gyűrik le a támadást és kitörnek a felszínre. …

A Gurren Lagann egy original anime sorozat volt, tehát először készült el az animesorozata, mintsem a manga megjelent volna. (Melyet egyébként az anime írója: Kazuki Nakashimaírt és Katori Mori illusztrált. (2007 júniustól – 2013 júliusig))
A Gurren Lagann igazi példája annak a jellegzetességnek, melyet a rendező későbbi munkáiban mind felfedezhetünk. Akció dús, látványos, kissé eltúlzott, lendületes és eszméletlenül pimasz, ugyanakkor kreatív.


Ugyan a Gurren Lagann nagy sikerrel tört be a piacra és lett a mai napig az egyik legmegosztóbb és ugyanakkor legkedveltebb anime sorozat, mégsem elégítette ki a rendezője minden kívánalmát. Még kellett valami … valami más, ami meghökkentő és … olyan nyugatiasan japán.

Ekkor lépett előre a Panty & Socking with Garterbelt sorozat ötlete.



Panty & Stocking with Garterbelt ( パンティ&ストッキングaガーターベルト Panti Ando Sutokkingu wizu Gātāberuto)


A Panty & Stocking with Garterbelt (innentől: PSG) egy igazi szatirikus és szintén megosztó anime sorozat lett legalább annyi humorral és akcióval, mint a Gurren Lagann. A Gainax le sem tagadhatná, hogy ugyanazt a rendezőt alkalmazták a feladatra, mint a korábban ismertetett animénél.
Ugyan a PSG nem számít original animének, mivel a manga egy hónappal korábban jelent meg belőle, mégis egy egyedi és más animéhez nem hasonlítható hangulatot sugároz.

A története végtelenül egyszerű: főszereplőink az Anarchy nővérek, Pantyés Stocking, akik kirúgott angyalok a Mennyből. Egy Földi városba Daten City-be (*) kényszerültek, ahol a szörnyek (Ghost) legyőzősét bízták rájuk. Ha elég aranytallért gyűjtenek össze – amiket egy-egy szörny megölésével szereznek – akkor visszatérhetnek a Mennyországba.
Panty és Stocking különleges harci eszközökkel van felszerelve ezekkel a Ghostokkal szemben. Panty-nak (az angol bugyi szóból) a bugyijából lesz két pisztoly. Míg Stocking (az angol harisnya szóból) a harisnyájából változtat katanát.
Segítségükre van még az enyhén meleg beütésű Garterbelt… és a későbbiekben Brief, aki egy szende kis nerd srác – nem mellesleg szerelmes Panty-ba.
Mit sem érne a sorozat azonban főellenségek nélkül: ők a Scantyés Kneesocks páros, akik tulajdonképpen démonok. Természetesen a lehető legjobban próbálják megnehezíteni P&S párosunk dolgát.

A PSG sok célzással, kioktatással, szatírával fűtött ugyanakkor nagyon mulatságos anime sorozat, akik szeretik az extrémebb anime eseteket. Na és persze a bőséges perverzióról sem feledkezzünk el.
Rendezőnk ebben a sorozatban is megpróbálta kiélni „perverzióit” azonban mielőtt kialakulhatott volna a végkifejlet (a második évad jött volna), kilépett a Gainax gondoskodó szárnyai alól és megalapította a saját stúdióját a Trigger-t. (Így eddigi tudásunk szerint sosem lesz második évada a PSG-nek!)


*Daten City: egy japán szójátékból a ’datenshi’ ( 堕天使) szóból, ami bukott angyalt jelent.



Trigger Inc. (株式会社トリガー Kabushiki kaisha Torigā)



A  Hiroyuki Imaishiés Masahiko Otsuka alapította stúdió 2011 augusztusában látott napvilágot. Első kiadott kis animációs filmjük a Little Witch Academia (リトルウィッチアカデミアRitoru Witchi Akademia). Most pedig első nagy projektjükön a Kill la Kill-en dolgoznak.

De ki az aki mindezt a csodát véghezvitte és sikeresen továbblépett hogy egy új kalandba kezdjen, egy saját céggel, saját felelősséggel? Annyi hosszú munkanap után csak most kezdődnek a leghosszabbak: Hiroyuki Imaishiszámára.



Hiroyuki megmutatta nekünk mit lehet kihozni a legegyszerűbb dolgokból és miért nyereséges ha a melleket végtelenbe futó nyúlós ragacsként animáljuk.

Nekem személy szerint – bár nem láttam minden munkáját – nagyon szimpatikus a rendezése és az ötletei. Most a Kill la Kill elindultával még szorosabbra fonom magunk között azt a kapcsolatot, merthogy folyamatos nézője lettem én is. Azonban azt csak a hülye – vagy aki nem látta a PSG-t – nem tudja észrevenni, hogy a Kill la Kill, a Gurren Lagann és a PSG egy olyan furcsán élvezetes egyvelege, amelyre talán a rajongók nagy része már évek óta vágyott.



Kill la Kill (キルラキル Kiru ra Kiru)



Nagyon vicces kis sorozat, mert az anime 2013. október 3-án látta meg a napvilágot, a manga pedig másnap jelent meg… („Ha már csináljuk, csináljuk teljes erőbedobással!” – legalábbis az alkotók biztos ezt gondolták, nekem viszont az jut eszembe, hogy „Sokat akar a szarka de…” reméljük elbírja a farka.)

Történetünk a Honnōji Academy-vel ( 本能字学園 Honnōji Gakuen) kezdődik, ahol nagy tanulás folyik. (Éppen a II. Világháborút veszik.)Azonban Ryuko Matoi jelenik meg a színen, aki a családja gyilkosát keresi (későbbiekben Satsuki Kiryuuin-senpai), akihez csak egy dolog vezette el, méghozzá a fél-olló alakú hosszú kard, amelyet a tett helyszínén hagyott a gyilkos. A suliról még érdemes annyit elmondani, hogy az említett lányka Satsuki ott a góré és minden vele szemben fellépő komoly – halálos – veszélyben érezheti magát. Itt nem kispályáznak! Ugyanis olyan egyenruhával rendelkeznek az egyes szinteken álló diákok, melyeken 1, 2, vagy 3 csillag szerepel. Már az egycsillagos uniformis is hatalmas, emberfeletti erővel ruházza fel tulajdonosát. Képzeljük el milyen lehet egy 3 csillagosat hordani, nem véletlen, hogy az egyenruhát Goku Seifuku (极制服)néven ismerik. (Érted…? Goku. De lehet, hogy csak véletlen…)
Akkor a rész folytatásaként megjelenik Satsuki és kísérete (a többi „HÖK-ös”) és miután felocsúdtunk a nagy horderejű karakterbemutatások és egy egyszerű tisztelgéssel járó atomháborút megszégyenítő animációs jelenet után, elgondolkozunk, vajon miért kellene különösebb együttérzést tanúsítanunk Matoi karaktere felé, akit mindössze negyedórája ismerünk. Nekem még az is szöget ütött a fejemben, hogy vaj’ a nagytiszteletű Satsuki Kiryuuin (!!az imádott és mindenható Diáktanács elnöknő!!) mégis hol hagyta az eszét, mikor a gyilkosság helyszínén felejtette a kardját?

Lehet ez csak nekem problematika. Azonban miután Matoi megpróbált rátámadni Satsuki-ra de végül eléggé megszégyenült és úgy elverték mint a botot, csüggedten távozik. Egy rejtélyes – PSG-ből Brief-re – emlékeztető tanár úr egy csapdába csalja Matoi-t, aki egy csapóajtón át pincébe zuhan. A zuhanás során megsérült lány egy hatalmas szennyes ruhakupacnak tűnő hegy tetején találja magát a vak sötétben. A vére a ruhaneműre hull, amiből egy Sailor-fuku(tengerész egyenruha) bújik elő (ez a Senketsuami egy Kamui ( 神衣 lit. "Isteni ruha")). Ami úgy tűnik eléggé élő ahhoz képest, hogy egy egyenruha és eléggé agresszív ahhoz képest, hogy ki tudja mióta áll ott – mondjuk ha nekem is egy szennyes kosár mélyén kellene várnom évekig…
 
A Sailor-fuku Matoi akaratán kívül is a lányra erőlteti magát. Végül jelenetváltás következik és megkezdődik amire a trailerekben annyit vártak a fiúk… Csodás oppai jelenetek következnek, ugyanis ez a sailor fuku a legkevésbé sem követi a hagyományos japán egyenruha mintát.

De hogy sikerül-e Matoi-nak megbosszulnia a veszteségét, és kiderül-e tényleg Satsuki ölte meg a családját és vajon van-e párja a fél-olló alakú kardnak… azt csak az elkövetkezendő részekből tudhatjuk meg. Ahogy azt is, hogy Mako Mankanshoku – Ryuko Matoi osztálytársnője – mikor kap szívrohamot ha így folytatja.












Forrás:









Fesztivál útmutató Japánban - Ősszel

$
0
0

A japán tavaszról azonnal az ezernyi rózsaszín álom, a cseresznyefák virágzása juthat eszünkbe. Azonban ha a japán őszre gondolunk, ugyanennyire lehet jellemző a vörös-sárga kabátba bújt erdőtenger. A legnépszerűbb japán őszi fényképek keletkezése az Irohamomiji (イロハモミジ, momiji, 紅葉)nevű fának köszönhető, mely az országban rengeteg helyen fesztiválok és túrák legfőbb célpontjai.

Azonban ne feledkezzünk meg a hagyományos és hivatalos japán ünnepnapokról sem, ezekkel foglalkozom most. :)



Őszi napéjegyenlőség napja
秋分の日 Shūbun no Hi


Az őszi napéjegyenlőség nagyon fontos ünnep Japánban. Egyben munkaszüneti nap is (1948 óta). Legtöbbször szeptember 23-ára, vagy 22-ére esik.
1947-ben ez a nap a shintoizmushoz köthető, Shuki koureisai (秋季皇霊祭) ünnep volt. A Shuki Koureisai ünnep eredete egészen 1878-ra nyúlik vissza, amikor ezen a napon istentiszteletet tartottak a korábbi császárok és családjaik tiszteletére. Ezt mind a tavaszi mind az őszi napéjegyenlőség napján megtartották. De az idő elteltével egyre kevesebb figyelmet kapott, míg végül munkaszüneti nappá nyilvánították és szinte elveszítette a vallásos jellegét.




Idősnapi tisztelet
                敬老の日 Keirō no Hi

1966 óta ünnepelt nemzeti ünnep az idős polgárok tiszteletére, minden év szeptember 15-én. Azonban 2003-tól már minden szeptember 3. hétfőjén tartják, a Boldog Hétfő Rendszerben*.
Az ünnep történelme azonban 1947-re nyúlik vissza, amikor a Nomadani-mura-i (most: Taka-cho) (Hyougo prefektúrai) polgárok idejét érezték külön egységes napon – szeptember 15. – tartani tiszteletteljes napot az idősebbek számára (akkori nevén: Toshiyori no Hi).
Ezen a napon városokban osztogatnak bento boxokat időseknek, máshol pedig iskolai ünnepséget tartanak az idősek részére, tánccal és énekkel (keirokai). Az előadások után pedig falatozhatnak és finom süteményeket ehetnek, teát iszogathatnak a vendégek.

Érdekesség: A japánok hatvanadik születésnapjukon piros sálat viselnek, mivel a kínai naptár szerint a hatvan egy ciklusnyi idő, és azt jelzi, hogy újra kisbabák leszünk. A japán babákat pedig „aka-channak”, „pirosnak” nevezik.

*Boldog Hétfő Rendszer ((ハッピーマンデー制度Happī Mandē Seido): 1998-ban majd 2001-ben elfogadott rendszer a több munkaszüneti nap megtartására, így 3 napos hosszúhétvégét tarthatnak az egyébként is keményen dolgozó japánok.



Egészség és sport napja
                体育の日 Taiiku no hi

Október második hétfőjén tartják az egészség és sport napját Japánban. Megemlékeznek az 1964-es Tokyo-i Olimpiáról és aktív egészséges életmódra sarkallják az embereket.
Az első ilyen ünnepnap 1966-ban (október 10-én) vagyis két évvel a hatvannégyes Olimpia után tartották. A szokatlanul késői nyári játékok oka az erős esős évszak elkerülése volt, amely minden évben lesújt Japánra. Mint előző ünnepünk, ez is a Boldog Hétfő Rendszerének köszönhetően lett végül a ma ismert második októberi hétfői napon.

Az iskolákban is ez az a nap amikor igazán megmozgatják a diákokat, ilyenkor tartanak ugyanis hivatalos Sport Napot (动会Undo-kai). Ilyenkor olyan eseményeken mérhetik össze erejüket a diákok, mint a 100 méteres síkfutás, vagy akár a 4×100 méteres síkfutás, a kötélhúzás vagy a Kiba sen (骑马戦). Tulajdonképpen ezt úgy kell elképzelni, mint egy mini-olimpiát, az egész teljesen a sportoknak van szentelve és persze mindenki a lehető leglelkesebben vesz részt a számokban.
A nyertes csapatokat egy kis ajándékkal lepik meg, amikbe semmi komolyat nem kell beleképzelni, általában a háztartásban hasznos dolgokra kell gondolni: mosószer, mosogatószer, étolaj… szóval nem valami fantasztikusak, de mindenesetre a diákok már csak azért is élvezik, mert ezen a napon nem kell tanulni.



A Kultúra Napja
                文化の日 Bunka no Hi


Velünk ellentétben a japán Kultúra Napja november 3-án kerül megrendezésre. Mint olyan ez is nemzeti ünnep.
Ennek a napnak a nemzeti ünneppé válása egészen 1868-ig nyúlik vissza, amikor még Tenchou-Setsu-nek nevezték. 1868-ban történt a Meiji Restauráció és a császár születésnapján mindenki kimenőt kapott a munkája alól. Azonban 1912-ben elhunyt a császár és az ünnep is, egészen 1927-ig. Ekkor hozták vissza hivatalos ünnepként, de már Meiji-Setsu néven, ugyanazzal a lényegüléssel. Később vált csak hivatalosan is a Kultúra Napjává Japánban: 1946-ban történt ugyanis, mikor bejelentették az új háború utáni alkotmányt.
 Minden évben kiállításokkal, díjkiosztókkal és még sok érdekességgel emlékeznek meg erről a neves napról.

A Kaganawa prefektúrában lévő Hakone-ban például akkor tartják a Hűbérurak Parádéját (箱根大名行列 Hakone Daimyō Gyōretsu) Edo-kori ruhákban.

Még egy ok az ünneplésre, hogy statisztikailag ez az a nap az évben (Tokyo-ban!), amely a legtisztább időjárást mutatja. 1965 és 1996 között csupán három év fordult elő, mikor csöpörgött az eső.



A munka ünnepe
                勤労感謝の日 Kinrō Kansha no Hi


November 23-án tartják a munka, munkaerő napját. Azonban ennek a napnak is van előtörténete. Korábban még csak mint szüreti, gabona fesztivált ismerték és szerették a japánok (Niiname-sai ( )). Akkoriban az elmúlt év termését és a kamiknak való köszönetmondást tartották elsődlegesnek ezen a napon.
Mai formáját igazából 1948-ban érte el, mikorra kialakulóban volt a munkajog, a munkaerőpiac és egyáltalán, Japán kezdett éledezni a II. Világháború okozta sokkból.

Ugyanakkor érdekességképp: május elsején is történnek felvonulások és ünnepi szertartások szintén a munka ünneplésével kapcsolatban.



Források:




Japán Halloween - NO BOYFRIEND = NO HALLOWEEN

$
0
0


A japán karácsonnyal ellentétben (amely nagy sikerrel ivódott be a japánok hétköznapjaiba és szívébe) a Halloween annyira még nem népszerű „ünnep”. Lássuk mi az, ami sikerült és mi az, ami egyelőre csak a felszínt kapargatja. Happy Halloween-t MINDENKINEK! :D

(És igen, elkezdődött a Facebook-on a JAPAN-WEEN nap, aminek keretében még több félelmetes sztorit és halloween-i érdekességgel ismerkedhettek meg. :) )




A MyVoice készítettegy felmérést a Halloween-i helyzetről (2010-ben). Ennek eredményeként derült ki, hogy a japánok 74,1%-a ismeri az ünnepet és tudja mi az esemény pontos célja október 31-én. Azonban a megkérdezettek 24,8%-a vallotta, hogy csak a nevét ismeri Halloween-nak, de más egyebet nem tud róla. Ugyanakkor a Toku-chi.com is készített saját berkekben felmérést, ebből pedig az derül ki, hogy az emberek 98,1%-a minimum hallott már a Halloween-ról.
Japánban tehát a legtöbb embernek valamiféle fogalma van a Halloween-ról és mint ünnepnapra tekintenek, mégis legtöbben egyáltalán nem tartják.

Habár egyelőre elég hűvös fogadtatásban részesíti a legtöbb japán a Halloween-t, mégis sok fiatalnak ez az este egy újabb ok a bulizásra. Sok középiskolában tartanak október 31-én bulit, esetleg külsős, nyugati tanárok segédletével.
Japánban a legnagyobb Halloween váró esemény eddig a Kawasaki Halloween 2012 volt, melyet október 28-án tartottak, 3 000 aktív résztvevővel és 100 000 nézővel.
Legtöbben az ünneplést eleve nem 31-én, hanem inkább a hétvégén tartják, de még aki a hivatalos napon ünnepli is, annál sem fordul elő a hagyományos amerikai Halloween-i est formája.

Az internetet kutatva pedig azt mondhatjuk, hogy legtöbben azért nem tartják a Halloween-t, mert nincs párjuk, akivel beöltözhetnének és egy jót mulatnának. Szóval ez is amolyan kétszázezredik Valentin Nap lenne, a február 14., március 14. és Karácsony után?
[Forrás egy 2012-es cikk lásd alább.]







Forrás:

Japán városi legendák nyomában PART I. - A "kérdezz-felelek" esetek

$
0
0

Nemrég volt Halloween és így éppen ideje megidézni egy-két érdekes japán városi legendát, melyek nemcsak vérfagyasztóak, de kellőképp bizarrak is ahhoz, hogy azt mondjuk rájuk: ez is csak Japánban eshetett meg.







A hasított szájú hölgy

A Kuchisake-Onna ( 口裂け女) egy japán városi legenda. A történet alapja hogy egy féltékeny férj úgy bűntette meg nejét, hogy felhasította annak a száját. Az első híresztelések a sztorival kapcsolatban 1979 táján kezdődtek Nagasaki prefektúrában.
Néhány helyen olyan pánikot okozott ez a kis történet, hogy a gyerekeket csak felügyelettel (tanári vagy rendőri), csoportosan engedték el az iskolából. Eléggé komolyan vették a dolgot.


A modern változat:
Manapság már eltorzult és igen furcsa formáját ismerjük a legendának mely magyarázatot ad arra, hogy a gyerekeket miért kell ettől a rettenetes szellemtől félteni.
Éjjel sétálni az utcákon gyerekeknek nem ajánlott, de ha még veszély is fenyegetheti őket, akkor egyszerűen tilos. Az ok egy sebészeti maszkot viselő nő szelleme. Japánban amúgy is sokan viselnek ilyen maszkokat, tehát a legendának ez a része mág nem is mondható különösnek. Az azonban igen, hogy a maszkot viselő titokzatos nő leszólítja a kisgyereket és ezt kérdezi: "Szép vagyok?". Ha a gyerek nemmel válaszol, akkor a biztos halál vár rá, felhasogatja a szellem egy ollóval, amit mindig magánál tart.
Ha igennek válaszol, akkor a nő felfedi mit rejteget a maszkja alatt és így kérdezi meg ismét: "És most?". Ha a gyerek nemmel válaszol, a nő egyszerűen kettészeli őt. Ha még mindig tartja magát az igenhez, akkor pedig az ő kis száját is felvágja ollójával, mint ahogyan az ővét vágta fel a férje a füléig.

Azonban ne essünk kétségbe menekülési útvonal is szerepel abban a mesében amit most mondok: ha bizonytalanok vagyunk a válaszban és mindenképpen élve szeretnénk túlleni az egészen, akkor mondjuk a nőnek azt: "Átlagosan néz ki.". Másik módszer lehet, ha zavarba hozzuk azzal, hogy visszakérdezünk: "És én szép vagyok?", amíg a nő ledöbben elmenekülhetünk. A harmadik módszer, ha gyümölgyöket vagy édességet dobálunk neki, merthogy állítólag azt szereti, és míg szedeget addig elfuthatunk.
Szóval nem reménytelen túlélni egy ilyen találkozást, de jobb ha inkább nem állunk meg furcsa maszkos nőknek akiknél még jókora olló is van. Brrr....

És egy kis videó a végére, csak hogy megjöjjön hozzá a kedvetek:





Hanako-san

Más néven a Toire no Hanako-san (WC-s Hanako-san). Elég érdekes városi legenda, melynek alapja egészen a II. Világháborúig nyúlik vissza. A legenda szerint akkor jelenik meg a szellem, ha hangosan a nevét kiáltják.

Ha biztos vagy benne, hogy vállalod a kockázatot és meg akarod idézni, akkor az iskola 3. emeletén lévő (ha van 3. emelet) női mosdó, 3. fülkéjébe kell kopogtatnod és megkérdezni: „Ott vagy Hanako-san?”… mire a válasz ez lesz „Itt vagyok.” És ha belépsz a fülkébe ott lesz Hanako-san, a piros szoknyájában, rövidre vágott hajjal.

Ezt a félelmetes játékot sokszor játszották a lányok vagy fiúk, afféle beavatási szertartás gyanánt is. A Hanako-san legenda Japánban olyan, mint Amerikában a Bloody Mary legenda.

Ahogy Bloody Mary nyugaton, úgy Japánban Hanako-san széles körben terjedt el minden prefektúrában. Azonban kisebb-nagyobb változtatásokkal ismert:
Yamagata prefektúra:Miután a kérdésünkre választ kaptunk a WC fülkénél, be kell lépni oda, azonban csak a legbátrabbaknak ajánlott. Ugyanis ami odabent vár, az nem kispályás lánykáknak való: egy háromfejű gyík próbál majd felfalni, aminek a hangja egy lány sikolyára hasonlít.

Iwate prefektúra: Miután Hanako-san hívása megtörtént (a fent említett kérdés) egy nagy fehér kéz nyúlik ki a fülke ajtaján ezzel rémisztgetve azt aki megzavarta nyugalmát.  

Kanagawa prefektúra: A hívás után egy véres kéz nyitja ki lassan a fülke ajtaját…

A legenda legnépszerűbb időszakát az 1950-es években élte.




Aka Manto

A legenda hölgyről szól, akinek gyönyörű arca már rengeteg bajt okozott neki életében is, és így halálában egy maszkot viselve jelenik meg áldozatai előtt. Aka Manto (avagy Vörös Köpeny) nyilvános vagy iskolai WC-ben jelenik meg.
A WC-ben, általában a legutolsó fülkében esik meg az eset. Itt egy női hang szólít meg minket: „Piros vagy kék papírt kérsz?”. Ha a Pirosat választjuk, akkor az átok addig szeletel amíg a ruhafoszlányaink teljesen át nem itatódnak a vörös vérrel. Ha a kéket, akkor addig folytogat, amíg a fejünk kék nem lesz. Ha egy teljesen másik színt mondunk, akkor azonnal a tüzes pokolba húz le az átok.
Egyetlen menekülő út, ha a válasz az, hogy nem kell papír.


Version 2.0

Másik változatban is él a legenda, mely szerint köpenyt ajánl fel a hang és nem papírt. Ha elfogadjuk a vörös köpenyt, akkor a saját bőrünk lenyúzásával „készül” a kért köpeny. Ha inkább kéket kérünk helyette, akkor a testünkben csörgedező vér teljes lecsapolásával kell számolnunk.


Version 3.0

A harmadik verzió pedig egy teljesen másik irányba fordítja a történéseket:
Egy iskolába hívtak rendőröket, ahol egy diáklány jelentette, hogy férfihangot hallott a lány WC-ben. A rendőrnő ment utána nézni a dolognak, míg férfi társa odakint várakozott.
Belépve a nő egy férfihangot hallott: „Piros mellényt veszünk fel?”, mire a rendőrnő válasza „Igen.” volt. A fint várakozó rendőr a határozott „Igenre” kapta fel a fejét és már nyitott volna be, mikor egy csattanás és egy sikoly követte a választ. Azonban mikor bement csak a társa lefejezett testére talált rá, amint a padlón fekszik a vérrel teljesen átitatott mellényében.



ヽ(゚Д゚)ノ A cikksorozat Második része ヽ(゚Д゚)ノ 




Forrás:

Japán városi legendák PART II. - Bizarr történetek

$
0
0

A korábbi részben már sorra vettünk egy-két érdekes japán városi legendát, ideje a többinek is a végére járni, jöjjön a következő adag kissé gusztustalan, kissé visszataszító, de mindenképp hihetetlen történet.



Teke-Teke

Más néven Tek-Tek, egy japán városi legenda, mely szerint egy fiatal nő, vagy iskolás lány ráesett a sínekre, azonban a vonat közeledett és... megtörtént a legrosszabb, a hölgy testét kettészelte a sebes vonat.
A Teke-teke legenda szelleme Onryou (bosszúálló szellem): Kaszát vagy fűrészt hord magával. A könyökén közlekedik, mivel a teste másik fele már nem alkalmas a járásra, és ahogy megy adja ki a jellegzetes tek-tek hangot.
Ha valaki éjjel találkozik a szellemmel és nem elég gyors, könnyen válhat belőle is tek-tek harcos.

A városi legenda alapja egy találkozás, amikor egy kisiskolás fiú éppen egy fiúiskola mellett haladt el, amikor az egyik ablakban meglátott egy gyönyörű lányt könyökölni. Meg is lepődött mit keres ott a lány, de mielőtt megkérdezhette volna a lány kiesett az ablakon és a fiú akkor vette észre, hogy nincs alsó teste. A döbbenettől sokkos fiú hamarosan kettéhasadt állapotban csodálkozhatott tovább a túlvilágon.

Version 2.0

Egy hasonló történet terjed egy másik lányról, Kashima Reiko-ról, aki szörnyet halt miután a lábait leszakította a vonat.
(Kashima: a Kamen Shinin Ma (Maszk, halott démon) rövidítése.)

Kashima a nyilvános WCknél kísért, ahol a kedves vendég lábát követeli. Ha persze rosszul válaszolunk, akkor el is veszi amit annyira akar. De semmi ok az aggodalomra, mert a helyes válasz ha utasítjuk, hogy menjen a Meishin vasútállomásra, és ha azt kérdi kitől tudjuk ezt, akkor mondjuk, hogy Reiko Kashima-tól.



 Tűz vagy szégyen


1932. december 16-án történt egy tűzeset a Shirokiya Áruházban, Tokyo-ban.
A legenda szerint néhány eladó hölgy a nagy tűz elől a 8 emeletes épület tetején talált menedéket. Onnan kellett volna leugraniuk a földön várakozó tűzoltók által feszített hálóba. A baj csak az volt, hogy a hölgyek a kimono alatt nem viseltek fehérneműt.
Választás előtt álltak, vagy ugranak és szégyenteljesen, de megmenekülnek, vagy a halált választják és a megszégyenüléstől menekülnek meg… Ha a legenda nem lenne még így is elég durva, a végkifejlet szerint a hölgyek inkább a halált választották.
A valós adatok szerint 14 ember életét követelte a tűz.
És a legenda szerint az eset után szabályozásra került, hogy minden hölgynek kötelező fehérneműt viselnie a kimonoja alatt.
Ez a hihetetlen történet aztán bejárta egész Japánt és Európát.

Shoichi Inoue, a japán szokások, és építészet professzora azonban ezt a történetet merő zagyvaságnak tartja. Az ő véleménye szerint – és szerintem igaza van – a fehérneműt nem viselő hölgyek története egyszerűen a nyugatiak számára lett kitalálva, hogy így eladhatóbb és érdekesebb történet legyen belőle az európaiaknak.





Átkozott zsepireklám


Egy 1980-ban megjelent a Kleenex zsebkendő reklámja miatt zavarodtak meg az emberek egész Japánban. Több vélemény szerint ugyanis a reklámban megjelent hölgy abban a fehér tóga szerű jelmezben, mellette pedig a kis japán ogrénak öltözött gyermek képe bizarr és elfogadhatatlan, de ha mindez még nem lenne elég, akkor aláfestő zeneként az " It's a Fine Day " című dal megy, ami pedig úgy hangzik, mint valami német nyelvű átok az emberek szerint. (A zene egyébként angol nyelvű. DE ez a változat tényleg elég bizarr.)
A reklám megjlelenése után mindenki átokról beszélt és több, a reklám megjelenése után nem sokkal történt halálesetet is ennek a csodareklám átoknak tulajdonítottak. Ha még ez nem lenne elég, akkor más pletykák is szárnyra kaptak. Eszerint Keiko Matsuzaka, a reklámban szereplő hölgy, egy démon gyermeket pottyantott… De ez még csak a történet kezdete, ugyanis állítólag a filmben szereplő kis démonnak öltözött gyermek pedig nemsokkal később elhunyt. A stábtagok közül pedig többen megbetegedtek vagy rejtélyes körülmények között balesetet szenvedtek.








Viteldíj: halál

A legenda szerint sötét csendes éjjelen egy ember leint egy taxit. Mikor a taxis felveszi és megkérdezi, hogy merre akar menni az utas ismeretlen helyet határoz meg. Ez még nem elég gyanus, ezért a taxis arra kéri az ismeretlen embert, hogy navigáljon neki. Azonban az út egyre kanyargósabb, és egyre hosszabb lesz… sikátorokon át, hosszabb rövidebb kisutcákba vezet, de egyes híresztelések szerint akár ki, egészen a város határán kívülre. Mire a taxis gyanakodni kezd, hátrapillant, hogy számonkérje az utast meddig akar még menni? Ekkor nagy megdöbbenésére az utasnak hült helyét találja.
Ijedtében a taxis persze el akar menekülni, mielőtt rosszabbra fordulna a helyzet, azonban az ismeretlen uton hátramenetben egy szakadékba zuhan és életét veszti.



Japán városi legendák a médiában:

Filmek

Kuchisake-onna (Hasított szájú hölgy)
·         Kuchisake-onna (1996)
·         Kannô byôtô: nureta akai kuchibiru (2005)
·         Carved (2007)
·         Kaiki toshi-densetsu - Kuchisake-onna (2008)
·         The Slit-Mouthed Woman 0: The Beginning (2008)


Toire no Hanako-san  (WC-s Hanako-san)
·         Hanako (1995)
·         Gakkou no Kaidan (1995)
·         Shinsei toire no Hanako-san (1998)


Teketeke
·         Teketeke (2009)
·         Teketeke 2 (2009)
·         Otoshimono (2006)


Manga

Kuchi-sake Onna Manga
·         Kuchi-sake Onna
·         Kuchisake Onna Densetsu

Anime
·         Ghost Stories (学校の怪談Gakkō no Kaidan)
·         Hell Teacher Nūbē
·         Toshi Densetsu


ヽ(゚Д゚)ノ A cikksorozat Első része ヽ(゚Д゚)ノ



Forrás:

Nyereményjáték - Facebookon

$
0
0
Sziasztok!

Ismét egy nyereményjátékra adtam a fejem, melynek keretében megválasztjuk a legjobb Maid és Butler karakter. Természetesen a listához pluszba lehet adni neveket, ha nincs rajta, akire szívesen szavaznál.

Nyeremény pedig 2 db 56 mm-es kitűző, melyet postán küldök el a sorsolt nyerteseknek, akik egy lány és egy fiú lesznek!


NYEREMÉNYJÁTÉK

Shimenawa - A sintó szent helyeinek karanténjában

$
0
0


Eme rövidke cikkemben bemutatom a Shimenawa-t, és hogy mit jelent és hol található meg Japánban, a shinto vallás egyik eszközeként.

Akit érdekel a shinto, vagy látott már shimenawa-t animékben, mangákban, de nem tudta eddig mi is az pontosan, annak feltétlenül el kell olvasnia. 



Shimenawa (標縄・注連縄・七五三縄):
A shintoban felhasznált rituális tisztításra szánt rizs szalmából készült kötél. Ezeknek átmérője a néhány centiméterestől egészen a néhány méteresig nőhet. A kötélre Shide-t (纸垂,四手) raknak, amely cikk-cakkosan vágott fehér papírdarab. 

Az a hely ami ilyen Shimenawa-val van körülvéve, szent, avagy tiszta terület. Ezek a sintó szentélyekben fordulnak elő.

A shimenawa-kat azért rakják ki, hogy elűzzék a gonosz szellemeket. Shinto szentélyek, Torii kapuk és szent tárgyak köré is fonják őket. 

A Yorishoro körül is használják a Shimenawa-t. A Yorishiro olyan szent tárgy amely magához vonzza a szellemeket, úgy is mondhatnánk, hogy szellemek lakják.
Az ilyeneknek azonban nem mindig tárgy formája van, ugyanis léteznek Yorishiro fák is. Az ilyen helyeken lakó szellemek a Kodama-k ( 木魂, Kodama-k szerepelnek pl. a Princess Mononoke című animációs filmben is). A Kodama-k lakta fákat tilos kivágni, ugyanis az magával vonja a szerencsételenségeket, ezért is jelölik meg a fákat shimenawa-val. 

Tehát összegezve a dolgokat, a Shimenawa-val ellátott tárgyak lehetnek helyek, szentélyek, Torii kapuk, fák, de még kövek is!

A Shimenawa-val körülvett köveket Iwakura-nak (磐座,岩座) hívják.







Érdekesség: A Simenawa-t egy teljesen más környezetben is használják a japánok. A sumo birkózás elegedhetetlen jelölője ugyanis. A Yokozuna (横綱) kifejezés jelöli azt a sumo birkózót, aki a legmagasabb ranggal bír. A derekukra kötve hordják.




Travelling Daru - Original short movie

$
0
0




Gondoltam feldobom a szombat délutánotokat egy korábban említett rövidfilmmel, melyet fizetős regisztráció nélkül is meg lehet tekinteni. :) 

Japán sztriptíz bárok és a gazdasági válság

$
0
0

  
Talán nem kellene ennyire koncentrált cikket írnom, de remélem így is kielégíti majd a kíváncsi lelkét mindenkinek (ezt csak azért írtam, mert korábban szerettem volna a japán prostitúcióról is írni, de későbbre halasztom, mert az nagyon nagy téma).

Japánban nemcsak a hagyományok és a technológia rívik, hanem a szexuális szolgáltatásokat nyújtó szórakoztató ipar is. Habár tíz-húsz évvel ezelőtt fénykorukat élték ezek a helyek, mára egyre kihaltabbak a sztriptíz bárok. Vajon csak a gazdasági válság az oka, vagy más is szerepet játszik a világ egyik leggazdagabb városa – Tokyo – piros lámpás negyedében történő látogatáscsökkenésnek?



A második világháború után (az amerikai megszállás alatt – 1945-52) gyorsan népszerűvé váltak az amerikai stílusú sztriptíz bárok, ám mára már hanyatlóban van a számuk, sőt… Mondhatni, őket is pusztítja a válság… és más tényezők.

A japán sztriptíz bárokat régebben még „sutorippu gekijo” hívták, azóta az egyszerűsített „nudo gejiko” kifejezés terjedt el, mely „meztelen színházat” jelent.

Az első vállalkozó Shigeo Ozaki volt, aki látta Gypsy Rose Lee (nagy sikerű sztriptíz táncos és színésznő a múlt század közepéről) sikereit és a lehetőséget ezekben az üzletekben, és a Tokyo-i Shinjuku-n megalapította az első ilyen klubot, a Teitoza-t. A Teitoza 1947-ben nyílt meg.
Az első előadás címe a „Vénusz születése” volt.
Asakusa-n teljesen meztelen nők szerepeltek az újdonsült klubokban, de sem mozdulatsort, sem sztriptízt nem láthattak a nézők. A lényeg, a fedetlen női testen volt.
Azonban egyre népszerűbb lett a sejtelmes előadás bevezetése, melynek során a hölgyek lassan megszabadulnak az összes, vagy majdnem az összes ruhanemüjüktől.

Lassan, az amúgy kemény törvényi szabályozások enyhülni kezdtek, és a sztriptíz bárok egyre több előadással bővültek. Olyanok is akadtak, melyek egy nő fürdőzését mutatták be. És nem ritkán a nézők között nagyítókat osztottak szét, hogy közelebbről is szemügyre vehessék a hölgyet, aki éppen előadott.

Az 1950-es évekre addig fajultak a japán sztriptíznek nem mondható, inkább szexre hajazó előadások, hogy végül élő szex showt láthattak a vendégek.
Ekkortájt nem a Tokyo-i, hanem a Kyoto-i és Osaka-i klubok mutatták fel a legtöbb újdonságot és fejlődést. 1956-ban Osaka lett az első város egész Japánban, ahol nyilvánosan mutatták a szeméremszőrzetet a show alatt.
Osaka-ban azóta is népszerű és jól ismert piros lámpás negyed, Dotonbori.

Nagyon elterjedtek azóta az olyan klubok is, melyeket angolul Peepingkluboknak neveznek, japánban nozokibeyaa nevük. A nozokibeya-ban lányokat leshetnek meg a látogatók. Ha többet is szeretnének látni a kiszemelt hölgyből, akkor bizony kemény pénzeket kell kifizetni, de cserébe élő maszturbáció részesei lehetnek.

Tokyo-ban a piros lámpás negyedet, Kabukicho-nak hívják.


Mára viszont csak az emléke maradt meg annak a fényűzésnek, melyben a sztriptíz és társklubjai éltek. Pl.: Osaka-ban lévő ilyen típusú klubokat egy kézen meg lehet számolni, miközben régen 20 volt belőlük.
A sztriptíz bárok gyors lecsúszása nemcsak a gazdasági válságnak tudható be, hanem az egész világot behálózó internetnek is. Manapság a legyegyszerűbben és ingyen, szexis nőket nézegetni az interneten lehet.

Annak érdekében azonban, hogy többen járjanak sztriptíz bárokba, a szolgáltató klubok egyre extrémebb praktikákat használtak, de erre már a rendőrség is ráugrott hiszen emberi jogokat sértettek az előadásokkal, szolgáltatásokkal.
Eközben az interneten egyre népszerűbbek lettek a felnőttfilmek és fizetni sem kellett értük, vagy csak minimális összeget.
És egyre több felnőttfilmben szereplő hölgyet hívtak meg klubokba, egy-egy fellépés erejéig, hátha növelik a forgalmat.
(Azonban mára ennél is több kell az ilyen helyeknek az önfenntartásra.)


Ugyanakkor sok külföldi hölgy megy Japánban annak reményében, hogy egy nagyobb zsebpénzhez juthat, ami igaz is, mert tudni illik, nagyon jól lehet ezzel keresni, de sok veszéllyel is jár, melyeket a már korábbi cikkemben le is írtam.

Miközben a nők jót keresnek, a férfiak többsége gyakorlatilag el is adósodhat, ha nem figyel oda jobban, mikor, hogyan és mire költ, na meg persze, hogy mennyit.
De észrevehetően odafigyelnek a pénzükre a vendégek: ahogy az egyik hostess bár vezetője (Christopher Okoloigwe) mondja, „az emberek egyre kevesebbet költenek, féltik az állásukat és nem mennek szórakozni sem olyan gyakran”.
Ha mégis elmennek ilyen klubokba, akkor is valami extra szolgáltatást várnak a pénzükért: privát táncot vagy egy orális kielégítést.
„Régebben – 10-15 éve – egy éjszakát ~90 vendéggel zártak – folyttaja Okoloigwe – ma már (2002) csupán 30-an fordulnak meg egy éjszaka alatt.”

Habár régebbi cikket idéztem így utoljára, a gazdasági válságból csak manapság kezdünk kikecmeregni és az emberek mindig azon spórolnak, ami csak szórakozás és nem létszükséglet.
Hiába az internet, hiába a spórolás, ha egyszer kiutazik az ember, akkor mindenképp ki kell próbálnia a japán vendéglátás ilyen formáját is, mert bár a világon máshol is nyújtanak ilyen színvonalon, de Japán mégis különleges egzotikumnak számít, legalábbis nekünk, Japán-fanoknak.


Felmerülő fogalom:
Hanadensha: szlengben, az olyan szexuális trükköket jelenti, melyek a női nemi szerven hajthatók végre.

Források:

Bizarr részmunkaidős állások - Part I.

$
0
0


Mint itthon is tapasztalhatjuk, egyre kevesebb a munkalehetőség, diplomásoknak, érettségizetteknek, vagy akármilyen végzettséggel rendelkezőnek is. Japánban sincs máshogy, csakhogy kedvenc távolkeleti országunkban egyre bizarrabb állásokra is pályáhatnak a munkanélküliek.

1. Alacsony, kisfiús arccal megáldott úriember kerestetik. Bensőséges munkakörnyezetben, azonnali fizetéssel.


A felnőtt film forgató Deep’s (http://www.deeps.net) keres maximum 160 cm magas felnőtt, de gyermek arcú férfiakat filmjeikhez… A színészt még aznap kifizetik, de azért érdekes kis felhívás.


2. Magas presztizsű cég keres megbízható munkatársat, ballon marketing asszisztensi posztjára.
Itthon is találunk érdekes munkákat, amelyekhez, sem ész, sem képzettség nem szükséges. Az egyik legjobb példa ilyen típusú munkára Japánból, a ballon felügyelő. A munka megkívánja a pontos és lelkiismeretes munkavégzést, hiszen a reklámozásra szánt ballonnak kellően felfújtnak, és üzemképesnek kell lennie a felszálláshoz. Sok bolt és pachinko szerencsejáték üzlet használ ilyen típusú reklámot, ezért ez gyakorinak mondható munkalehetőség is egyben.
A napi bér 5300 és 7300 jen között vannak, ami nagyjából 12000 és 17000 forint között mozog. Ez azért még részmunkaidős állást tekintve is remek fizu.



3. Kellemes megjelenésű, kommunikatív és kedves munkatársat keres évek óta sikeresen futó esküvői cég.
A Dairi esküvői cég ugyanis kamu-vendég részmunkaidős állást hirdet. Ilyen melóba azthiszem sokan bele tudnánk lendülni: Elmenni egy esküvőre, beszélgetni, enni-inni, aztán bezsebelni a fizetést. Csak el ne feledkezzünk kiöltözni.
És a fizetés összege sem húzza le a szánk szélét: 10000 és 15000 jen között, azaz kb. 23000 és 35000 Ft közötti összeg.

Forrás

Én azthiszem ezt a cikket nem lehet itt befejezni, ezért hamarosan jelentkezem még érdekes munkákkal kedvenc országunkból, Japánból. :)


Bizarr részmunkaidősállások – Part II.

Bizarr részmunkaidős állások – Part III.

Icha Icha – hogyan ne viselkedj a pároddal, Japánban, nyilvánosan

$
0
0

Icha Icha – a nyilvános szerelem 

(Az Icha icha kifejezést sokan ismerhetitek, akik jártasok vagytok Narutos berkekben, azonban most ehhez a perverz mangához, semmi de semmi köze nem lesz a cikknek. Ezt így az elején le szerettem volna szögezni…)




Icha Icha vagy Rabu Rabu, mind a két esetben olyan flörtöt, kézfogást, összebújást, csókolózást stb. jelent, amely nyilvánosan, utcán, metrón stb. történik. Magyarul mindenre lehet alkalmazni ami a szerelemmel, vagy testi vágyakkal kapcsolatos és nyilvánosan történik.
Habár Japánban egyre inkább elfogadott, hogy a párok az utcán is kinyilvánítják egymás iránti érzelmeiket, még ma is eléggé tabu a téma.
Ráadásul még egészen újnak is mondható az „icha-icházás”, mivel eddig az emberek nem voltak ehhez hozzászokva, így nem tudják, hogyan, vagy hogyan ne reagáljanak a kedves kis párok akcióira.


Lássunk néhány példát az icha-icha véleményekből:

30 éves férfi: „Az rendben van, ha kézen fogják egymást, vagy karolkózva mennek, de a karjaikat egymás vállára csak bárokban, vagy éjszaka egy parkban tegyék.”

27 éves nő: „Ha nagy nyílt területen csinálják, akkor jó, de ne vonaton, vagy liftben tegyék.”


Városban:

30 éves férfi: „Mikor egy pár csókolózik az utcán, nem tehetek semmit, de csodálkozom, hogy nem érzik zavarban magukat mikor tudják, hogy más is látja őket.”

27 éves férfi: „Mikor meglátok egy nőt, amint az utcán a párjához bújik, nem tehetek semmit, de arra gondolok, hogy a nő laza és rendetlen.”

28 éves nő: „Nehéz lehet úgy sétálni, hogy egy másik ember vállát karolom át. Az nem baj, ha messze vannak tőlem, de ha előttem mennek, akkor bosszantó.”


Vonaton:

28 éves nő: „Nemrég a vonaton láttam egy külföldit és egy japánt csókolózni. Egy idegen hölgy megállította őket, mondván: „Ez Japán, itt nem csinálunk ilyesmit!” Kaptak tőle egy előadást!”

28 éves férfi: „Átkarolni egy lányt a vonaton nem elfogadható. A kézfogás rendben van, de hogy átkarolj egy hölgyet, az túl erotikus!”

27 éves nő: „Egy négyszemélyes boxban ültem (a vonaton), ahol mellettem ülő lány a vele keresztben ülő barátjával szemezett. Közel is hajoltak egymáshoz és sokáig nézték egymást. Nem tetszett, mert nem volt hely ahová elmehettem volna, behunytam a szemem, de az sem segített. Figyelmesebbnek kellene lenniük a körülöttük lévőkkel.”


Liftek és Izakayak (Izakaya, kicsi és hangulatos ivóhely, afféle kocsma.):

31 éves nő: „Megosztottam egy liftet egy párral, akik nem tudták fékezni a kezeiket. Mögöttem álltak, de ennek ellenére hallottam őket, és nem volt kellemes. Nem tetszettek a vihogó hangok amiket hallottam.”

25 éves férfi: „Egy zárt fülkében voltunk egy izakayában, ahol nem láttunk semmit, de hallottunk mindent. A párocska heves icha-ichában volt éppen. Nem láttattak semmit, de a hang elég volt ahhoz, hogy kellemetlenül érezzük magunkat.”

26 éves nő: „Egy párral a liftben voltam, akik nem icha-icháztak, de nem hagyták abba a beszálgetést olyan dolgokról, amiket nem akartam hallani.”


Amint látjátok a japánok még mindig kellemetlen és illetlen dolognak tarják a párok összebújását, nemhogy még meg is csókolják egymást. A fiatalabbak nyilván már máshogy vélekednek a dolgokról, lévén ők sokkal nyugatiasabb életet élnek, ha szabad így fogalmaznom.
Még a japán szappanoperákban sem szoktak olyan gyakran és olyan intenzíven csókolózni, mint itthon, vagy nyugati országokban megszokott, és természetes.
Az SK Planet (http://www.skplanet.com/eng/) egy felmérést végzett Japánban 400 emberen, akik 20-as 30-as éveikben járnak, nők és férfiak egyaránt.
A felmérés eredményei szerint a nők 60%-a legfeljebb 5 emberrel csókolózott. Arra a kérdésre pedig, hogy minden eddigi csókjának a társkeresés volt-e a célja, 90% nemmel válaszolt. Vagyis a japán nők ok nélkül is csókolgatnak férfiakat, csak azért mert akarják.
A felmérés azt is mutatja, hogy a nőknél a csók már nem számít olyan nagy dolognak, mint régebben. Japánban a csókolózás azért elég komoly dolog szokott lenni, szinte minden esetben a sírig tartó hűség jele. Ennek a jelentősége mindenhol konzervatívan hangzana, de nem Japánban.

A férfiaknál hasonló a helyzet, közülük 88,2% nem feltétlenül kapcsolatlétesítés okán csókolózik valakivel.
Ők is legfeljebb 5 nővel csókolóztak.




Végül még egy nagy kérdés, ami talán nemcsak engem foglalkoztat, ha már japánokról és csókolózásról van szó:

Mikor esik meg a japánokkal az első csók?

Emlékszem mikor kicsik voltunk mekkora menő volt oviban szájrapuszi egy fiúval, vagy akár képzeletbeli házasságot is kötni az akkori „szerelmünkkel”. Szerintem Japánban ilyen elő sem fordulhat az oviban, de még általánosban sem.

Japánban a fiúk többsége elég félénken közelít az első csók téma iránt, ezért többször a lányoknak kell kezdeményezni a félénk fiúk felé. Ezt talán az animékből is alá tudjuk támasztani.

Egy japán mobilcég az NTT Docomoegy felmérést végzett amiben arra voltak kíváncsiak, hogy a megkérdezetteknek mikor történt meg az első csókjuk. Az online közvélemény-kutatásra összesen 36818 válasz érkezett.
De mielőtt megnéznénk az eredményeket, le kell szögezni, hogy amit nálunk és a többi nyugati országban a csók és kapcsolat fogalmán értünk az Japánba még csak nemrég kezdett el beszivárogni. Egy olyan országban, ahol az előre elrendezett házasságok a közelmúltig léteztek, és a hagyományok erősebben mint bármelyik nyugati országban, ott elég nehéz új nézőpontból látni a világot.


Mikor volt az első csókja? (36.818 szavazat alapján)

  1. Gimnáziumban (9878 szavazat)
  2. Soha nem csókolózott (6119 szavazat)
  3. Középiskolában (6021 szavazat)
  4. Miután munkát talált, de 31 évesnél korábban (5771 szavazat)
  5. Főiskolán (4262 szavazat)
  6. Óvoda (2423 szavazat)
  7. Általános iskola (2029 szavazat)
  8. 31. événél később (331 szavazat)


Érdekes a második helyezett a szavazásban… Végeredményben azonban a legtöbb első csókos szavazók a korai 20-as éveikben járó fiatalok voltak.

Egyébként érdekes, hogy a nagyon hagyományörző és konzervatív Japánban olyan magas a felnőtt termékek iránti kereslet. Nyilván a visszafolytott emberi tulajdonságok hozzák magukkal ezeket a viselkedéseket és „szokásokat”, azért ott még (talán, de nyilván nem jártam még Japánban,) sokkal jobb a helyzet a felnőtt dolgokra való odafigyelés terén, hogy így fogalmazzak. Mindenesetre ezt is jó volt megtudni a japánokról, remélem tetszett a cikkem, mert én nagyon élveztem a megírását. :)


Források:






Setsubun – A japán tavaszi megtisztulás

$
0
0


Japánban néhány napja kezdődött el a tavaszvárás, és mint minden évben, most is a Setsubun fesztivállal (節分) avagy másik nevén a „Bab Dobó Fesztivállal” ünnepelték.



Az ünnepet minden év február 3-án szervezik, hogy köszöntsék a tavaszt, ezért Harumatsuri-nek is nevezik. 
A fesztivál megtartása nagyban függ a Holdújév naptár azévi időpontjaitól, így ez az ünnep egyben olyasmi, mint egy szilveszter. A matsuri során különleges megtisztulási szertartás megy végbe, mellyel a gonoszt űzik el, elhajtják a betegségeket és a rossz szellemeket a következő évre előre. Ezt a szertartást mamemaki-nak (豆撒き) nevezik.
A Setsubun egyébként a Tsuina-ból () kialakult ünnep, melyet a kínaiaktól vettek át a nyolcadik században.


Mamemaki
 
A Mamemaki szertartás a Muromachiidőszakban terjedt el, 1336–1573. között.
A szertartást a háztartás toshiotoko-ja (年男), a „bab szórója” végzi, azaz olyan férfi, aki az adott évnek megfelelő állati évben született, a kínai állatöv szerint, vagy ha ilyen nincs, a háztartás feje.
A szertartás abból áll, hogy a pörkölt szójababot, az ún. szerencsebabot(福豆fuku mame) kiszórják az ajtón, vagy egy családtag, aki Oni-ban (démon, vagy ogre arcú maszkban) az kiáltja, hogy „Ki a gonoszt! Be a szerencsét!” (鬼は外!福は内! Oni wa soto! Fuku wa uchi!) és becsapja az ajtót.

Habár még ma is hagyomány ezt a szertartást végezni a japán otthonokban, egyre többen mennek inkább közeli szentélyekhez, avgy templomokhoz, hogy ott részesei legyenek a fesztiválnak.
A bab szertartásról úgy gondolják, hogy megtisztítja őket a gonosz szellemektől, melyek a rossz szerencsét és a betegségeket hozznák el. Ezek után, végső csapást mérve a szerencsétlenségekre, pörkölt szójababot esznek.

Habár ezek a tartalmak sokban hasonlítanak a nyugatiak által használt, esküvőn a párra dobált rizs tisztító „szertartására”, mégis egy hazai szokásra is emlékeztetnek. Gondolok itt a busójárásra, illetve a szilveszterkor szerencsét hozó lencsére.



A szertartás más formái

Más-más helyeken más-más formában terjedt el a tavaszváró, szelleműző ünnep szertartása, így van olyan szentély, ahol ezüstözött, vagy aranyozott fóliába csavart pörkölt babot, kis borítékba rejtett pénzt (csak aprópénzre, jelképes összegre kell gondolni), cukorkát, vagy más ajándékokat dobálnak az embereknek a szentély papjai és meghívott vendégei. A lényeg minél több szentelt babot, ajándékot elkapni.
Itt résen kell lenni, mert elkapkodják a fejünk fölül a szerencsét, szó szerint.

Néhány templomnál viszont igazi szumó birkózások folynak, melyekre tömegek kíváncsiak, és még a TV-ben is szerepelnek.
Ilyen helyeken mondani sem kell nagyon nagy a tömeg.



Kansai régióban viszont ’makizushi’-t (巻き寿司, az itthon is ismert maki suhsit, tekert sushit) esznek, melyet ekkor ’eho-maki’-nak hívnak (恵方巻), ami körülbelül annyit jelent, hogy „szerencsét hozó tekercs”.
Az eho-maki esetében az sem mindegy, milyen töltelékkel töltik meg a sushikat. A másik nevém ’futo-maki’-kat Senstubun éjszakáján eszik, és a jó szerencse Hét Istenségenevében, hét töltelékkel töltik, ezt ’ Shichifukujin-nak’ (七福神) hívják, ahogy együttesen a hét istenséget is.


A hét töltelék: párolt shiitake gomba; kanpyo (szárított tök); uborka; hengerelt omlett; angolna; sakura denbu (édes rózsaszín halpehely, halpor); fűszerezett-szárított koyadofu. Ezek az összetevők hozzák el a jószerencsét, az egészséget, a boldogságot, és a jólétet.




A hét Szerencse Istenség:
  1.         Hotei: a bőség és jó egészség istene
  2.         Juroujin: az élettartam istene
  3.         Fukurokuju: a boldogság, jólét és hosszú élettartam istene
  4.         Bishamonten: a harcosok istene
  5.         Benzaiten: a tudás, művészet és szépség istene, de különösen a zenéjé
  6.         Daikokuten: a gazdagság, a kereskedelem és a mesterségek istene
  7.         Ebisu: a halászok és kereskedők istene, aki gyakran látható durbinccsal a kezében ábrázolva.

 
Manapság egyre gyakrabban kaphatóak ezek a futo-makik boltokban is, így az elkészítéseikkel sem kell foglalkozni, habár ez Kanto területen terjedtek el főként.

Néhány család olyan szokásokat is használ, melyek részeként szardínia fejeket és magyal leveleket akasztanak ki az ajtójuk elé, így megakadályozva, hogy a gonosz szellemek bejöjjenek.

Az italról se feledkezzünk meg a nagy evésben. Ilyenkor szokás ugyanis gyömbér-szakét inni (生姜酒shōgazake).


Történelmi háttér és hagyományok

A hagyományok szerint az évnek ebben a szakaszában a szellemvilág közel kerül a fizikai világunkhoz, ezért van szükség a mamemaki szertartásának elvégzésére. Így a vándor lelkek tovább folytathatják útjukat, és nem kerülnek közel az emberek otthonaihoz.
Ilyenkor még az olyan tárgyakat is szokás a lakásba cipelni, melyeknek amúgy kint lenne a helyük, nehogy a szellemek károsítsák őket.

A Setsubun-t egyes területeken nem rendes időszaknak tekintik, azaz a szerepek felcserélődhetnek. Ilyenkor volt szokás a fiatal lányoknak idős asszonyok módjára hordani a hajukat és fordítva, esetleg egymás ruháját is magukra öltötték. Ezt a szokást a geisha körökben gyakorolhatják még ma is, az ügyfelek szórakoztatására.


Területi eltérések

Habár ma már úgy tűnhet, hogy egész Japánban szokás futo-makit enni Setsubun alatt, egykor ez csak a Kansai régióra volt jellemző, csak gondos marketingfogásnak hála terjedt el az ország több pontján is.

Tohoku régióban pedig a családfő imádság közben is a kezében tartja a megszentelt pörkölt babot, majd a gondos imádságot követően dobja ki az ajtón, ahogy fent is leírtam.

Manapság egyre elterjedtebb szójabab helyett földimogyorót dobni és enni, akár még a fűszeres tésztával bevont mogyoró is alkalmas lehet erre a szertartásra.



Források:

Képek forrásai:
google képkereső

02.14. – Fundoshi Nap

$
0
0

A Japan Fundoshi Associationreményei szerint hamarosan nem, vagy nemcsak Szent Valentin napját ünnepelhetik a japánok február 14-én, hanem a hagyományos japán fehérneműjéét is, a fundoshi-ét!
Az elsőre kényes és intim témájúnak tűnő „ünnep nap” a nyugatiakat sokkal jobban sokkolja, mint japán barátainkat, már csak azért is, mert az ő életükben szorosabb mértékben van jelen a meztelenség, mint Európában, vagy Amerikában.

Ezért is lehet érdekes az alábbi cikkemben kifejtett fundoshi nap. :)




Mi az a fundoshi?

A fundoshi () hagyományos japán férfi fehérnemű, de női viseletként is lehet látni. Hosszúkás formájú, pamutból készült anyagdarab, melyet magyarul leginkább az ágyékkötő szóval tudnánk kielégítően jellemezni.
Mint oly sok minden, a fundoshi népszerűsége is a második világháború után kezdett hanyatlani, mikor – főként – amerikaiak érkeztek a szigetországba.

A nyugati kultúrákkal ellentétben a japán fiúk és férfiak fehérnemű viseletében – inkább régebben – teljesen természetes (volt) hogy tanga típusú alsónadrágot hordtak. A fundoshi általános viselet típusa is ilyen. Ha emlékeztek a sumo birkózók is hasonló fenékbevágóan csinos kis ágyékkötőt viselnek harc közben (ezt mawashi-nak hívják (廻し) ). Ez teljesen tipikus ebben a sportban. Még a nyugati szem is hozzászokott az évek alatt.

Azon felül, hogy a fabruár 14-ét szeretnék megtenni fundoshi napnak Japánban, még más neves – valódi – ünnepnapon is viselik ezt a ruhaneműt, a Hadaka Matsuri-n.



Hadaka Matsuri

A Hadaka Matsuri-t avagy Meztelen Fesztivált (Hadaka Matsuri (裸祭り"Naked Festival"), melyet februárban tartanak, hogy jó szerencsét hozzanak az új évre.
Habár egész Japánban népszerű a fesztivál, az egyik legkedveltebb a Saidai-ji Eyo Hadaka Matsuri, melyet Okayama-n tartanak. Minden évben több, mint 9000 személy vesz részt benne.


Fundoshi – ma

A Wacoal fehérnemű gyártó cég 2008-ban elkezdte gyártani nők számára is a fundoshi-t.
Mi több a Love and Communication Instructor Olivia (egy japán szerelmi tanácsadó cég) azt ajánlja a japán nőknek, hogy hordjanak fundoshi-t a szerelmi életük felpezsdítése érdekében. Nem tudom ez a japán férfiaknak mennyire jön be, de még azt sem tudnám megmondani, hogy a nyugatiaknak mennyire lenne kívánatos egy ilyen ruhaneműt viselő hölgy.

De félreértés ne essék, a fundoshi-t senki sem hordja mindennapi fehérnemű viselés helyett. Csak ünnepeken illetve, alvás, vagy hagyományos fürdőzés közben viselnek ilyesmit.

Január 31-én pedig megrendezték a Második Éves Fundoshi Díjátadót, melyen hírességek terjesztik és népszerűsítik a fundoshi kultúrát, mielőtt teljesen a felejtés árnyékába esne. Ezen az éven ráadásul két nő is díjazott lett – ami nem jellemző - , az NHK TV bemondó Miki Sumiyoshiés a modell Mitsu Dan.

Miki Sumiyoshi
Mitsu Dan


Fundoshi típusok

Fundoshi férfiaknak
  • Tafusagiya
  • Tanukidou
  • Ryushuya
  • Hotya

Fundoshi férfiaknak és nőknek
  • Maruwas
  • Saku-rai



És a lényeg…

Miért február 14?

A lehető legegyszerűbb oknál fogva, egy szójátékból, mivel kimondva a 2/14 fundoshi napot jelent. Ezt szintén a fent említett Fundoshi Egyesület hozta létre, hogy terjessze és népszerűsítse a hagyományok által teremtett fundoshi fehérneműt. Céljuk 120 000 000 embert buzdítani, hogy fundoshit hordjanak, legalábbis ezen a neves februári napon, 2022-ig. (A wikipédia szerint Japán teljes népessége, 127,1 millió fő.)




Forrás:


Bizarr részmunkaidős állások - Part II.

$
0
0


Az előző, bizarr japán állások cikk legnagyobb problémája az volt, hogy rövid volt. Ilyen gyönyörűséges állásokról muszáj tudni, többet-többet! Így nem tudtam ellenállni a csábításnak, hogy újabb cikket termeljek belőle.

18+ 

Sajnálatos módon ez egy „kissé” felnőtt témát is érint, ezért a romlatlan fiatalkorúakat kérem, hogy szerezzenek be egy felnőttet amíg a cikket olvassák, vagy kattintsanak el.





Felnőtt film cenzurátor – Izgalmas munkakörnyezetbe, kreatív képességekkel megálldott, videószerkesztő munkatársat keresünk! Részmunkaidőre!

Én biztosra veszem, hogy közületek már legalább 5-ből 4 személy látott japán pornó filmet. Sok esetre igaz, hogy a lényegesen izgató testrészeket a videókból cenzúrázzák.
És itt jön a lényeg: vajon abba belegondoltatok már, hogy ki lehet az, aki egész nap ott ül a képernyő előtt, és képkockáról-képkockára cenzúrázza ezeket a felnőtteknek szóló filmeket? Ugyanis a múlt egy igen rövid szakaszában (9 napig) lehetett jelentkezni, eme lelkiismeretes és nemes szakmára.

A fizetség ugyan nem valami kecsegtető: 750 jen/óra + tömegközlekedési bérlet, viszont akár háziasszonyokat, diákokat és baráti csoportot is várnak a munkára. De ha nem győzött volna meg minket a csodás lehetőség, akkor tovább megyek, ugyanis a munka első szakaszában fokozatosan erősödő nehézségű feladatokat bíznak csak a kezdőkre. És  képzési lehetőséggel is várják az újoncokat, így a tapasztaltabb munkatársaktól tanulhatják el a szakma csínját-bínját, az összesen 3 hónapos képzés alatt.
Semmilyen előképzettség vagy technikai feltétel nem előírt. A videók letölthetőek és a szoftver is, melyet megkap a vállalkozó szellemű munkaerő, csak elszántságra és kellő idegrendszerre lesz szükség. Türelemre és pontosságra… hiszen ez egy komoly és lelkiismeretes munka!


A következő különleges munka kifejezetten lányoknak – ha lehet csinos és kedves lányoknak – íródott, és nem mondanám igazán részmunkaidősnek sem… Attól függ, honnan nézzük.



Imádsz aludni? Itt a helyed! – Nyugodt és jól fizetett állással várunk minden fiatal és csinos hölgyet új üzletünkbe. (Szexmentes állás)

Az a vicc, hogy ez esetben tényleg szexmentes! A lényeg, hogy vonzó legyen a lány és lehetőleg fiatal, de nem fiatalkorú (of course!). De mielőtt beleugranánk a dolgok közepébe gondoljunk csak bele…

…hányszor volt az, hogy késő este, hulla fáradtan értünk haza és ahogy utolsó erőnkkel bedőltünk az ágyba, senki sem volt aki mellé odahúzódhattunk volna. Bizony szomorú dolog, de ne csüggedjünk! Gondoljunk kedves japán embertársainkra, akiknek ez a probléma már soha többé nem nyomasztja a vállát. Ugyanis megszületett az első „Ölelős kávézó” (Cuddle Cafe), de a Szundi Cafe csak jobban hangzik… (Ez saját találmány, ezért nem hivatalos elnevezés!)

Az üzlet eredeti neve: Soineya, mely annyit tesz „együtt alvó bolt”. A Soineya tavaly szeptemberben nyitotta meg a kapuit és minden kedves – lehetőleg perverziótól mentes – férfit, nőt várnak nagy szeretettel és puha párnákkal. Mint minden hasonlóan fantáziadús üzlet, a Soineya is Tokyo-ban, Akihabara-n található.
Minden nőnemű egyén jelentkezhet, aki középiskolát végzett, de legfeljebb 30 éves! A fizetés is sokkal kedvezőbb, mint az előző munka esetében, hiszen 3500 jen/óra bérrel már lehet valamit kezdeni, főleg ha ilyen csudijó munkát kell végezni. Viszont azt ne feledjük, hogy a műszak 10 órás, bár nem hiszem, hogy hazaérve hulla fáradtan kotornánk a párnánk után.

Arról nem szól különösképp bolt szabályzata, mit nem szabad csinálni a vendégeknek, de ne is számítsunk semmi extrára. Aki oda betér feküdjön és aludjon, meg amit még kifizetett, ugyanis az árlista azt is meghatározza, hogy a különféle alvópózoknak, különféle árai vannak.

Belépődíj : 3000 yen (7 062.44 Ft.)

Árlista:

20 perc - 3000 yen (7 062.44 Ft.)
40 perc - 5000 jen (11 770.74 Ft., csak 3000 ¥ ha első alkalommal vagyunk ott)
60 perc - 6000 yen (14 124.89 Ft.)
2 óra - 11000 yen (25 895.63 Ft.)
3 óra - 16000 yen (37 666.37 Ft.)
4 óra - 20000 yen (47 082.96 Ft.)
5 óra - 25000 yen (58 853.71 Ft.)
6 óra - 30000 yen (70 624.45 Ft.)
10 óra - 50000 yen (117 707.42 Ft.)

Választható pozíciók árlistája:

Ha az ügyfél a lány karján alszik (3 perc) - 1000 yen (2 354.14 Ft)
Ha a lány cirógatja a vendéget a hátán (3 perc) – 1000 yen  (2 354.14 Ft)
Ha a vendég cirógatja a lányt a fején (3 perc) – 1000 yen  (2 354.14 Ft)
Ha az ügyfél és a lány egymásra néz (1 perc) - 1000 yen (2 354.14 Ft)
Ha a lány ruhát cserél (1 alkalom) - 1000 yen (2 354.14 Ft)
Ha a lány talpmasszázzsal kényezteti a vendéget (3 perc) - 1000 yen (2 354.14 Ft)
Ha az ügyfél kényezteti talpmasszázzsal a lányt (3 perc) - 2000 yen (4 708.29 Ft)
Ha az ügyfél a lány ölére hajtva fejét alszik (3 perc) - 1000 yen (2 354.14 Ft)
Ha a lány alszik a vendég ölére hajtva fejét (3 perc) - 2000 yen (4 708.29 Ft.)

(A megadott percek bizony azt jelentik, hogy annyi percig tarthat a kifizetett "aktus"!)

DE plusz pénzt kell fizetni, ha magunk akarjuk kiválasztani melyik lánykával szeretnénk eltölteni az időt: így plusz 1000 jennel (2 354.14 Ft.) (további óránként 500 jennel (1 177.07 Ft.)) kell számolnunk! Ezt a díjat Shimei-ryo-nak hívják.


Szerencsére még futja az érdekes állásokból, így egy harmadik részt is indítok majd a Bizarr japán részmunkaidős állások cikksorozatnak! Tartsatok akkor is velem és a Rocketnews 24-el! 

Bizarr részmunkaidős állások Part I.Bizarr részmunkaidős állások Part III.


Forrás:


Hostess és Host klubok Japánban - Part I.

$
0
0


Nos, ez az első része a Hostess és Host klubok Japánban - szintén - bejegyzéssorozatnak. Ebben a részben a hostess, host klubokról lesz szó, fontos és illik tudni dolgokról, fogalmakról és egy gyors áttekintésről. Nem beszélve a médiumajánlóról. :)

Forrócsokit a kézbe. Ez hosszú lesz! :)





Host és Hostess Japánban

Hazánkban sem ismeretlenek az olyan klubok, ahol figyelmes és nem kevésbé csinos felszolgáló és/vagy egyéb szolgáltatást végző hölgyek sündörögnek a férfi kuncsaftok körül. A kluboknak ez a fajtája keleten kifejezetten népszerű, olyannyira, hogy már host klubok is létesültek, ahol a jóképű fiatalemberek szolgálják ki a megfáradt női vendégeket. Mivel pedig ez a blog japán specifikus, így kifejezetten erre az országra élezem ki a következő bejegyzésemet.

Ámde mielőtt belevágnék ebbe a hatalmas kifejtős feladatba, le kell szögezzek egy fontos fogalmat, a többit meg út közben magyarázom.
Mizu Shoubai (水商売). Szó szerinte fordításban „víz kereskedelem” …kemény keresgélés után egy mérhetetlenül egyszerű válaszra bukkantam. Japánban a mizu shoubai magába foglalja az egész szórakoztató ipart, akár legális, akár illegális a tevékenység. Így a host és hostess klubokat is ebbe a fogalomba soroljuk.

Hostess klubok
A japán hostess bároknak legismertebb formája a kyabakura (キャバクラ) – amely egyébként egy szóösszerántás eredményeként, a kyabare (キャバレ) és a kurabu (クラブ) szavakból keletkezett.
Azok a hostess-k, akik a kyabakura bárokban dolgoznak, kyabajou (キャバ嬢) néven ismertek – szó szerinti fordításban „club girl”. A kyabajou-k akár a gésák modern változatai is lehetnének, hiszen kiszolgálják, szórakoztatják a kuncsaftokat. Ezen felül az ilyen bárok nagyon szívesen foglalkoztatnak női csapost, akitől szívesebben rendelnek a férfiak, illetve van hogy az üzletvezető is nő, akit ’mamasan’néven illik szólítani. A kyabajou-k karaoke bárokban énekelnek, olcsó italokkal kínálják a betévedőket – főként tipikus, megfáradt üzletembereket.
Nagyon fontos, hogy az ilyen kyabakura bárokban a lányok nem szexuális jellegű szolgáltatást nyújtanak, nem sztriptizelnek és nem vetkőznek semmilyen formában sem.
Ami még érdekes lehet, hogy a híresen kedves bárok kisasszonyai nem – feltétlenül – éhbérért szórakoztatnak. Nem mindenhol, de több helyen jutalékos fizetési mód jár az alkalmazottaknak.

A figyelmes kiszolgálókat van ahol a vendég maga, de van ahol a bár választja ki a látogatónak, aki ezután akár egész estére „megkaphatja” az alkalmazottat. Azonban előfordul, hogy a hostesseknek még randira (amiből ki tudja mi sül ki) is kell menniük a vendéggel, amely perszer túllépi a szolgálati körüket, és amelyet egy jó mamasan nem is engedne meg. Ez a munkán kívüli plusz meló, a douhan(同伴). Mi több sokszor a hölgyek fizetéséből le is vonhatnak, ha nem teljesítettek elég douhan-t. (A férfiaknak azonban ezért az akcióért pénzt fizetnek a hostesseknek, majd vissza kell vigyék őket a klubba.)

Fontos tudni:
Ami jó – vagy inkább rossz – hír, hogy külföldi hölgyek számára is nagy számban keresettek a hostess munkák Japánban. Persze sokan illegálisan dolgoznak, mert a vízumot nehéz megszerezni. A hostess szakma veszélyeire több eset is rávilágít. Így az ausztrál Carita Ridgeway esete, akit 1992-ben öltek meg, 2000-ben pedig Lucie Blackman-t egy angol bevándorlót raboltak el, megerőszakolták majd meggyilkolták. Ezen esetek is rávilágítanak arra mennyire veszélyes és kiszolgáltatott az, aki ilyesmibe fog, főleg ha nincs meg a megfelelő jogi háttere a dolgoknak, kihasználhatják(!). 2007-ben a japán kormány drasztikus lépéseket tett az illegálisan foglalkoztatott külföldiek ügyében. Az érintetteket deportálták.

Elég későn, 2009-ben (2009. december 22., Rin Sakurai által) megalapították a Kyabakura Uniót (キャバクラユニオンKyabakura Yunion,"Cabaret Club Union"), mely a hostesseket hivatott megvédeni. Ez a fajta szakszervezet olyan ügyekben intézkedik mint például, a hostess zaklatásának jelentése vagy a hostessek kifizetetlen béreinek jelentése.
(A témában érintett angol nyelvű cikk például.)

Az ilyen hostess klubokról még találtam egy pár érdekes információt;
Az ügyfelek általában a leitatás után azonnal a szex témájára térnek a beszélgetésben.
A tánc és a karaoke csak a késő esti órákban kezdődik a bárokban.
A hostess első napján általában csak szexi táncot lejt a férfiaknak, nem beszélget velük.
Az alkoholizmus gyakran problémát jelent a hostessek számára – nekik is inniuk kell a vendégekkel – és nem egy hostess lett rosszul a mértéktelen alkoholtól, amivel meg kell birkózniuk.
Azonban, előző pont megelőzésére vannak azok a szép nagy cserepes növények a bárokban, melyek földjére önthető a felesleges italmennyiség.
Említett Lucie Blackman gyilkosa, Joji Obara, akit nem ítéltek el tettéért, azonban más ügyei miatt kapott életfogytiglani börtönt.

Idegen nyelv, idegen ország, azonban legalább angolul tudnunk kell, ha Japánba utazunk. Nagy segítség.
Kyabajoucikk még.

Érdekesség: Tokyo-ban már megtalálható egy bár, kifejezetten leszbikusok számára.


Host klubok
Host klub (ホストクラブ), mint említettem olyan mint a hostess klub, csakhogy itt a nemi szerepek felcserélődnek, azaz a férfiak a felszolgálók és a nők a vevők. A host klubok között is találunk különleges darabokat, így a transzszexuális fogadókat.
Az első ilyen klub 1966-ban nyitotta meg kapuit, Tokyo-ban. 1996-ra azonban ezeknek a száma 200-nál is többre nőtt. A növekedést olyan okokkal is magyarázzák mely szerint a férjek nem hallgatják meg asszonyaik problémáját és nem szeretik viszont őket, úgy ahogy a nők vágynának rájuk – ezt a témát hosszabban is ki lehetne fejteni, de elöljáróban ajánlom: Hidasi Judit: VisszaJapánba 

A host klubok vendégei nem annyira a szexualitásra helyezik a hangsúlyt, csupán egy férfival szeretnének eltölteni egy vidám estét. Örülnek ha meghallgatják őket és szórakoztatják a társaságukkal. Vannak azonban olyan host klubok is, ahol a férfiak egy színpadon táncolnak – nem vetkőznek – vagy éppen megnevettetik a hölgyeket.

A vendéglátó férfiak gyakran álneveket, ún. „színpadi nevet” (源氏名) viselnek, mely fantáziadús, gyakran manga, film vagy éppen egy-egy sorozatbeli szereplő becenevét viselik. (Ezen neveket ált. a vendég adja saját host férfijának!) A host klubok férfi alkalmazottai egyébként 18 éves korútól felfelé a húszas években járó férfiakig megtalálhatóak a klubokban.

A host klubok is gyakran az utcáról gyűjtik be a vendégeket, hogy beinvitálják őket. Ezen férfiakat az utcán könnyű felismerni fekete öltönyösek, fehér ingesek, helyesek és kellőképpen szoláriumozott megjelenésük van, tipikus ficsúrok. Ezek az akciók a ’catch’-k (キャッチ).

A fizetés a férfiakat foglalkoztatott host bárokban sem valami fényes, hiszen jutalékos módon történik, a minimál bér pedig Japánban sem a nagy álom, már csak az árakat tekintve sem.

A host bárok látogatói gyakran az említett üzletasszonyok, vagy meg nem értett gazdag/nem gazdag nők, akik ott keresik a társaságot. Azonban van egy másik rendszeres csoport is, ők a hostess klubokban dolgozó kisasszonyok, akik hajnali 1-2 körül végeznek a munkában, és utána beugranak egy italra, egy kis szórakozásra. A host bárok a hostesseket foglalkoztatottakkal ellentétben éjfélkor, éjfél után kezdik meg nyitni kapuikat és egészen reggelig nyitva vannak.

Italok
A rendőri rendelkezésekkel szemben még sok klubba elkel a felügyelet, azonban amit még mindig nem lehet szabályozni, hogy mennyiért fogyaszthatnak a vendégek. Egy-egy helyen egy üveg pezsgőt 1000 jenért, de akár 3 millióért is árulhatnak.

Érdekességek: Első érdekes fogalmunk a ’champagne call’ (シャンパンコール). A champagne call-nál a klub host-jai egy asztal köré ülnek, énekelnek szórakoztatják a vendégeket, mikrofonba vicceket mondanak, miközben a hölgyemények nagyon jól szórakoznak rajtuk. Persze a kifejezés nevéhez híven, mindenki közvetlenül a palackból issza a pezsgőt… Az előadásnak is nevezhető ’champagne call’ klubról-klubra változó. Eredete azonban a Ryugujo klubra vezethető vissza, Kabukicho-ban, Tokyo-ban.
Másik hasonló fogalom, és melyet mi nyugatiak is ismerünk, ha máshonnan nem is, hát filmekből, a ’champagne tower’ (シャンパンタワー). Mikor a pezsgős poharakat egymásra helyezik piramis alakban, és a tetejéről lefelé öntött pezsgővel koronázzák meg. Egy ilyen toronyhoz legalább 6 üveg pezsgőt szoktak használni. Példának okáért, egy 7 soros piramist 20 üvegnyi pezsgővel öntenek nyakon. A pezsgő minőségétől függően ennek a különlegességnek az ára az 1 000 000 jentől, egészen 2 000 000-ig terjedhet.

Etikett
Ha majd egyszer Japánban járunk, véletlenül éppen egy host klubba invitálnak be minket és van elég jenünk, amiből költekezhetünk, akkor host-klubos szüzességünk elvesztésekor érdemes tudni, hogy mi a szokás. Mint különleges vendég, választhatunk egy ’menü’-ből (男メニュー), ki számunkra a legszimpatikusabb host, de az este folyamán szinte biztosra vehetjük, hogy még ha nem is mindenkivel, de a legtöbb host-tal találkozunk, majd választhatunk egy valakit, aki számunkra a legszimpatikusabb. Illetőleg, ha jól értettem a kutakodás folyamán, minden vendégnek megvan a maga szolgálója, akivel látogatása során szórakozik, ez a ’ permanent nomination’ (永久指名).

Érdekességek még:
Nem egyszer megesik az is, hogy az adott kiszolgáló férfi az ügyfelével tart még a szolgálat után, egy vacsorára, vagy egy karaoke bárba – ezt az ’after’névre keresztelt eseményt sokan nem nézik jó szemmel. Az elfogadott dolog úgy működik, ha a vendég későig marad a klubban a saját host-jával. Azonban, ami nagyon érdekes, hogy a hölgyek a saját host férfival akár egy napos kiruccanásra, utazásra is mehetnek – kiemelem, a saját host-tal. Ha valamelyik kiszolgáló férfi az egyik munkatársa ügyfelével megy, vagy foglalkozik, általában büntetésre, vagy rosszabb esetben kirúgásra is számíthat.
Ami meglepett, hogy ha a vendég esetleg nem tud fizetni, akkor bizony a host-jának kell kipengetni a sok-sok ital árát.
Lehetőség van az úgynevezett ’only’, azaz egyedüllétre is, host nélkül (オンリー).
Nem mindegyik vendég tudja visszafogni magát, már a sokadik ital után, vagy eleve sértő vagy elutasítandó az állapota, akkor ki is utasíthatják a klubból ('painful customer' (痛客)).

Amit fontos még megjegyezni a host klubokról, hogy itt sem nyújtanak a férfiak semmilyen szexuális szolgáltatást. Az energiákat inkább más szórakoztató eszközökbe fektetik. Itt is van AZONBAN, van lehetőség nagy pénzösszeg fizetése, vagy egymás iránti szimpátia alapján szexuális kapcsolatra – kölcsönös!
Különböző kifejezése van ezen szexuális szolgáltatásoknak: 'colourful love business'(色恋営業), 'colourful love' (色恋), 'colourful guy' (色彼), 'pillow business' (枕営業) or 'pillow' ().
Alkalom adtán a host-k rendszeres e-mail kapcsolatban is lehetnek ügyfeleikkel. Ami kevésbé elfogadott, csak különleges esetekben történik meg, ha telefonon tartják a kapcsolatot.


Utószó
  • Sajnálom, de nem tudtam sehonnan sem megszerezni egy angol feliratot, ezért azonban nem tanulok meg olaszul, aki viszont tud, annak ajánlom, hogy nézze meg a ’History of Postwar Japan as Told by a Bar Hostess’-t (にっぽん戦後史 マダムおんぼろの生活Nippon Sengoshi - Madamu onboro no Seikatsu). Meg persze, aki perfect japánból! Az a legjobb. :D A filmet Shohei Imamura rendezte, és 1970-ben mutatták be Japánban.
  • Másik film, amit szintén megnéztem volna, a Shinjuku Boys címmel illetett alkotás.
  • Illetve a 90 Day Geisha: My time as a Tokyo hostess (könyv).
  • Szintén könyv: Bar Flower: My Decadently Destructive Days And Nights As A Tokyo Hostess
  • Játékajánló
  • Hostess galéria a Trumblr-n.

Még médiumok a témában: Club 9, Bloodhound, Ouran High School Host Club…

FONTOS! Ezzel a témával az volt a probléma, hogy egyik honlapon ezt írták, másikon azt... Sosem lehet megállapítani pontosan mi az igaz, én próbáltam megtalálni a köztes utat a kapott válaszok alapján. Igyekeztem a leghitelesebben átadni nektek.
Ami biztos, hogy csak az tudja, és az mondhat erről a témáról pontos és talán a lehető legmegbízhatóbb információt, aki már átélte, azaz benne volt a rendszerben. 
és ...Ezek után egyáltalán nem tartom jó dolognak ezt a hostess-host munkát, de mindenki döntse el maga.

 ××
A sorozat további részei:
Következő rész - maid és butler café... és a többiek.

Marebito - Messziről jött idegen

$
0
0

Zseniális kamera-beállítások, haragos, nyughatatlan szellemek, feszült pillanatok, folyamatos félelemérzet, ezek azok a jellemvonások, amik biztosan fellelhetőek Takashi Shimizu 2004-es filmjében és még egy csipettel több…



Névjegy:

Cím: Marebito (稀人)

Rendező: Takashi Shimizu

Producer: Tatsuhiko Hirata

Zene: Toshiyuki Takine

Játékidő: 92 perc

Főszereplők: Shinya Tsukamoto és Tomomi Miyashita

Készült: 2004


Takashi Shimizu már fiatal korában is a tengerentúli horrorfilmek és a japán mondavilág megszállottja volt, talán a sors vezette rendezői pályára, akárhogyan is, ő jelen korunk egyik legkiválóbb rendezője és valószínűleg legjobb horrorfilm rendezője. Ezt alátámasztandó legismertebb filmje a Magyarországon Átok, Amerikában The Grudge és Japánban Ju-on címen ismert, melynek több része is megjelent. (Legjobb filmjeként mégsem ezt jelölném meg!)
A most terítékre kerülő alkotása azonban egy picivel talán több – pozitív értelemben – mint a korábbról ismert ’Takashi Shimizu-klasszikusok’, a Marebito-ról (稀人) lesz szó, mely film 2004-ben készült az Átok első és második részének forgatása közben. Sajnálatos, hogy ez a film eddig nem kapott akkora figyelmet, mint amekkora szerintem, illetné. Ne értsetek félre, nem akarom isteníteni, mert kinek tetszik, kinek nem, de úgy gondolom, hogy a Marebito legalább egy fokkal többet ad, mint egy átlag japán – nem japán – horrorfilm, ez pedig főként a tartalmában mutatkozik meg. - Rengeteg behatás végeredménye lehet ez a film, sok benne az elgondolkodtató és kérdéses jelenet, a végéről nem is beszélve… Olyan, mintha egy évek óta felgyülemlett horror-fantasy-sci-fi-mystery-dráma lenne.


Figyelem! Cselekményleírás következik. =)

Mindenesetre kezdjük az elején. A történet egy Masuoka Takuyoshi nevű szabadúszó operatőr életét és elméjében végbemenő változásokat mutatja be. Masuoka a hétköznapokban is folyton kamerával közlekedik. Az embereket, antiszociális emberek lakásait, a környéket és mindent felvesz, ami csak érdekli. Egyik nap a munkája során egy helyszínről tartanak vissza a stábbal, mikor véletlenül egy aluljáróban zajló öngyilkossági kísérletbe botlanak. A nagy kavalkád és a feszült rendőrök sem tarthatják vissza Masuoka-t, hogy ne vegye fel a történéseket. Koruki, az öngyilkosjelölt egy kést tart a félelemtől remegő kezében és a szeméhez közelíti. A rendőrök tiltása ellenére a férfi nem hátrál meg és kiszúrja a saját szemét. Masuoka a felvételt otthonában többször végignézi, elemzi és azon gondolkodik, hogy minek hatására félhet annyira az ember, hogy képes legyen kioltani a saját életét. Ez a gondolat nem hagyja nyugodni… A válaszra mélyen a föld alatt találhat választ.
Masuoka elindul a kézi kamerájával, hogy felfedezze a félelem igazi jelentését. Azonban ezt teljesen józanul, gyógyszerek behatása nélkül kell megtennie, így aztán megszabadul antidepresszánssától és elindul a Tokyo alatt húzódó metróhálózat felfedezésére. Leérve egy szinte bevilágítatlan terembe megpillant valami embernek látszó lényt négykézláb, a lény is észreveszi őt, majd egy szemvillanás alatt eltűnik a sötétben. Masuoka utána ered. Kevereg a sötétebbnél sötétebb termekben, csövekkel és kisebb nagyobb járatokkal teli részeken, amíg egy lépcsősorhoz nem ér, mely lefelé vezet, még mélyebbre. A kíváncsiság egyre lejjebb-lejjebb hajtja a föld alatti világba. A lépcsősor legalján egy hosszú folyosóra talál, mely még a második világháború idején nyújtott menedéket a Tokióiak számára. Halálosan a csend, egy hajléktalan férfi csap némi zajt. Masuoka lekamerázza, arra gondol, hogy a hajléktalan emberek számára ez egy ideális hely, itt olyan nagy a csönd, a nyugalom, itt biztonságban lehetnek… „Itt nem biztonságos!” – mondja az ismeretlen férfi – olvasva Masuoka gondolataiban…? „M-Miért?” – kérdez vissza félve… A DERO-k miatt. A Dero-k szárazra szívják a tested, hogy egy csepp vér sem marad benne. Masuoka jobbnak látja továbbállni, hiszen a férfi már a végtelenfélelemáldozata lett.
Miután már egy jó utat megtett leül, pihen egy kevesen miközben azon gondolkodik, ki és miért hívta meg ebbe az elhagyatott világba? Ekkor megjelenik a korábban említett Koruki – az öngyilkos férfi… Masuoka-val beszélget egy sort, miközben tovább haladnak. Ám amint Masuoka felveti neki, hogy igazából halott, Kuroki eltűnik.

Az Őrület Hegyei… A hosszú folyosó végén ez várta Masuoka-t… Az ember számára ismeretlen vidék kopár, rég eltűnt népek otthona lehetett egykoron. Valaki mégis itt van, egy fiatal lány, egy sziklamélyedésben. Meztelenül alszik, láncra verve. Masuoka megsajnálja, hazaviszi otthonába…

A furcsa fiatal lány nem eszik, nem iszik, ideje nagy részét alvással tölti, arról nem is beszélve, hogy fogai élesnek tűnnek, mintha csak egy vámpír fogsora lenne. A lányt végül „F-nek” nevezi el.

Egyik nap elmegy ruhákat vásárol F-nek. Hazafelé menet felcsatlakozik az otthonában lévő szobai kamerákra, hogy megnézze F-t, a lány azonban valakivel beszélget az elhúzott függöny nyílásán keresztül, akit nem láthatnak a kamerák… Kivel beszélget F? Ekkor azt veszi észre, hogy közvetlen a háta mögött áll egy tiszta feketébe öltözött férfi és őt figyeli… Masuoka megriad és hazasiet. Apartmanja alsóbb emeletén egy sárga-esőkabátos nő figyeli. Gyorsan besiet a lakásba, ahol azonban F rohamtól küzdve fekszik a földön… A Masuoka-tól kapott tejet azonban nem issza meg. A férfi visszanézi a kamerafelvételeket, ekkor meglátja, hogy valakitől megrémül F, aztán eltűnik a kép, mikor újra visszajön már rohamtól görcsösen fekszik a lány. 12 másodperc… ezalatt történt valami, de mi? Megcsörren a telefon, egy eltorzított hangú férfi szól bele és közli vele, hogy nagy veszélyben van. Egy olyan valaki van a lakásában, akinek nem kellene ott lennie. Mielőtt azonban részleteket tudhatnánk meg, az ismeretlen telefonáló leteszi… A hívás egy utcai telefonfülkéből érkezett…

Ki hívhatta Masuoka-t? Milyen veszélyre figyelmeztette? Ki lehet a sárga-esőkabátos nő és miért követi? Illetve, mi is F tulajdonképpen?

Többek közt ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk, ha megnézzük a filmet. Ha van elég türelmünk utána nézni a dolgoknak, figyelmesen és akár többször is megnézni a filmet, akkor nem csalódottan kelünk fel a kanapéról. Én ezeket javaslom, ha valaki rászánná magát a film megnézésére! 
Természetesen Én magam is szolgáltatok Nektek egy kiadós elemzést, melynek nagy része már megvan, de mégsem áll össze... Szóval addig, aki még nem látta nézze meg. A többieknek pedig a türelmét kérem, a Marebito film elemzésének publikálásához! :) (Kisszótárral!! :) )






Marebito - Messziről jött idegen - Filmelemzés & Kisszótár

$
0
0

Marebito – messziről jött idegen - Az első rész folytatása - Haladóknak! :)

Az első cikk folytatásaként jelentkezem a kisszótárral, saját elemzéssel, és egy Takashi Shimizu interjúval, a filmmel kapcsolatban a cikk végén. :)




Ki hívhatta Masuoka-t? Milyen veszélyre figyelmeztette? Ki lehet a sárga-esőkabátos nő és miért követi? Illetve, mi is F tulajdonképpen?

Többek közt ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk, ha megnézzük a filmet. Ha van elég türelmünk utána nézni a dolgoknak, figyelmesen és akár többször is megnézni a filmet, akkor nem csalódottan kelünk fel a kanapéról. Én ezeket javaslom, ha valaki rászánná magát a film megnézésére! >> A legjobb, ha először megnézed a filmet, majd zavarodottan és kétségek közt leülsz a géped elé, hogy a mozi részleteire is fényt deríts, így nézd meg még egyszer! :) Szánj rá ennyi időt, egyrészt azért, mert egyáltalán nem lesz unalmas, másodszor mert megéri egy kis tudást szívni magadba! :)



Most pedig következzen a második lépcsőfok, a film részleteinek leleplezése és az elemzés! (Na, ezt ne olvassa el, aki még nem látta a filmet! :D Kösz.)

Első lépésben nézzük meg mit jelent a cím… Amerikában a Marebito-t a „The stranger from afar” alcímmel is jelölnek. Nem véletlenül. A marebito*szó önmagában egy messziről jött ’isteni lényt’ jelöl, aki a bölcsesség ajándékát hozza el, a spirituális tudást, a boldogságot. A filmre gondolva inkább csak az első lehet igaz, hogy a bölcsességet hozza el nekünk, hiszen itt vagyunk és most mélyebb dolgoknak is utána nézünk, olyanoknak, amiket eddig nem ismertünk. :)

*Marebito (稀人, 客人): A szót Shinobu Orikuchi, egy XX. századbeli folkroista és Kunio Yanagida hozta be a modern köztudatba. Részekre szedve a szó, a ’mare’ ritka, és a ’bito’ személy szavakból tevődik. Isteni személynek is tekintik, olyan alak, aki az ősi japán halászfalukba látogat a tenger horizontjáról, vagy éppen a hegyvonulatok túloldaláról jön az emberekhez, hogy tudást ajándékozzon. Azaz, olyan helyekről jön, melyet a régmúlt idők emberei nem, vagy csak részben ismertek… az ismeretlenből jön és tudást, ismeretet hoz nekünk. Japánban ezen isteni lények számára még ma is szertartásos ünnepségeket tartanak egyes tartományokban.

 A marebito tehát egy isteni lény, egy számunkra ismeretlen vidékről.

A film első perceiben az ember, a tipikus japán horror fellehető elemeit és kiszámíthatóvá vált pillanatait keresi, aztán egy idő után rájön, hogy semmi értelme. Még a híres Takashi Shimizu stílustól is eltérő az egész, szinte újdonságként érhet minket a film.

Több mindent is érdemes leszögezni mielőtt belevágunk a történések közepébe. Főszereplőnk, Masuoka egy teljesen magányos, zárkózott alak, aki a kamerája segítségével érti meg az embereket, és az ő megértéséért is ugyanide kell nyúlnunk. (Masuoka elvált és minden bizonnyal lánya láthatási jogát sem kapta meg a tárgyalás során.)
Hobbija, hogy antiszociális embereket filmez… Az ő paranoiájukat próbálja lefilmezni és megérteni. (Otthona akár egy FBI-os megfigyelő főhadiszállás is lehetne annyi benne a monitor és a kamera.)
Az egyik felüljárón öngyilkossági kísérletre készül. A konkrét okot ugyan nem tudjuk miért lett ilyen komor a társadalom felé – és hogy egyáltalán volt-e korábban ’normális’. Az azonban bizonyos, hogy Fluorexint, azaz egy antidepresszánst is szed, de az öngyilkossági kísérlettől sem riad vissza, melyet egy felüljárón készül elkövetni. Mégsem teszi meg - „Ez lenne a haláltól való félelem?”.
Egy véletlen folytán keveredik egy aluljáróba, ahol egy félelemtől reszkető férfi – Kuroki – öngyilkossági kísérletre készül éppen… Masuoka-t ezek után még jobban érdekli a félelem, a rettegés és annak oka. Látni akarja amit Kuroki látott akkor. (Az emberi félelem megfejtése, keresése az egyik közös tulajdonság a rendező és a történet főszereplője között.)

A Marebito-ban van célozgatás, sok a sejtetés, de ugyanakkor az egyértelmű megfogalmazásokból is van, ahonnan nyugodt szívvel elindulhatunk a film további részének felfedezésére is.
A történet szinte teljes egészében lelki szinten zajlik. Masuoka az idegenvezetőnk az egész film alatt, minden kérdésünkkel, meglátásunkkal hozzá kell forduljunk.
A történet egyik legfontosabb része, mikor főszereplőnk kidobja a gyógyszerét a szemétbe. Innentől szinte elválaszthatatlan a valóság és a képzelet. Többféleképpen is nézhetjük a filmet:
  • Elmerülünk Masuoka gondolatainak útvesztőjében és csak élvezzük;
  • Folyamatosan kérdőjeleket generálunk, mert semmi sincs egyértelműen megmagyarázva;
  • Úgy is nézhetjük, hogy minden a valós világon alapul, ami már nem fér bele a józan ész határai közé az hamis;
  • Vagy mi magunk is Masuoka-vá válunk és az ő szemszögéből nézünk mindent, így rájöhetünk rengeteg-rengeteg olyan dologra, melyeket a film rendezője csak egy-egy fél mondatban sugall nekünk.



Kuroki szelleme:Mikor Masuoka lent kevereg a földalatti barlangrendszerben, csatlakozik hozzá Kuroki úr, aki halott. Tehát feltehetően Masuoka képzelete. Azonban, mikor Kuroki elkezd neki mesélni a barlangokról, rejtélyes elméletekről stb. – magyarul önálló gondolatai vannak – akkor kicsit meginog az a gondolat, hogy halott lenne. Elsőre legalábbis erre gondolnánk. Masuoka félmondata magyarázatot ad a dolgokra, mikor azt mondja ’igen, valóban így van’ vagy ’már emlékszem…’ stb. – magyarul Kuroki gondolatai nem önállóak, hiszen Masuoka mindezt már maga is tudta, csak a tudatalattijába rejtette.
Kuroki szelleme másodjára is megjelenik a filmben, mikor Masuoka magára hagyva F-t a tenger partjára utazik, itt Kuroki ismét okosságokkal látja el hősünket. Persze ezek ismét olyan dolgok, amiket Masuoka már rég tudott. (Ismét jelét az, hogy Kuroki csupán Masuoka gondolata, mikor Kuroki nem válaszol a Masuoka által feltett kérdésre, melyet csak Kuroki tudhatott.)

F:Egyetlen olyan vonala van a filmnek, amit nem tudok megmagyarázni: F. Ő ugyebár egyértelműen Masuoka lánya, ezt többek között az is alátámasztja, hogy a valós világban a lánya neve Fuyumi. Valószínűleg elrabolta az anyjától. DE vajon miért kell vérrel etetnie, miért nem fogadja el az emberi ételt… Ez az első olyan dolog amit homály fed számomra. >> A film azzal magyarázza a vérrel való táplálkozást, mivel F nem is igazán ember, hiszen Dero-k nevelték fel. Akkor viszont minden más kapcsolatát a filmmel elveszíti a karakter; akkor nem lehet Masuoka lánya stb. Meglehet, ennél a résznél nem is kell több részletet magyarázni, nem akarom túlgondolni a dolgokat, csak éppen annyira amennyire kell. (Egyik oldalon azt is olvastam, hogy eredetileg F és Masuoka között lettek volna pikánsabb jelenetek is, azonban ez mégsem valósult meg.)
            A feleséget– a sárga esőkabátos nő - talán nem is kell magyarázni, ő csak egy eleme a kirakósnak, segít kitalálni a további részleteket, de ennyi. Nem is volt soha olyan megnyilvánulása, ami miatt bele kellene gondolni többet is, szerintem.
            

A fekete ruhás fickó többször is megjelenik a filmben, van hogy személyesen, van hogy csak telefonon keresztül. Ez a rejtélyes férfi Masuoka lelkiismerete, pontosan akkor jelenik meg, mikor lelkiismeret furdalása van: mikor veszélybe keveri F-t, mikor elveszíti F-t… és akkor is ott van ez a férfi, mikor Masuoka nagy büszkén meséli, hogy mostmár jól van F, mostmár minden rendben vele stb. Magyarul, semmi okot nem látok rá, hogy ez a fekete ruhás férfi ne Masuoka megtestesült lelkiismerete legyen.
           

  A film legvége: F tartja a kamerát és elviszi Masuoka-t a földalatti kis zugába, ahol Masuoka megismeri az igazi félelmet. Végülis ez volt a célja.  A legutolsó pillanatokat nem sokan tudják megmagyarázni, én is csak egy ’talán’ kreált ötlettel tudok előállni. Szerintem Masuoka már ott a lakásán meghalt, hiszen a film véget ért, a zizegős képernyő beállt, elég egyértelmű jelnek tűnik. Az utána következő részek már csak a halál utáni pillanatok lehetnek. Masuoka a túlvilágban találta meg a félelmet vagy valami ilyesmi. A rendezőből egyébként ki is néznék olyan gondolatot, mely szerint a halál sokkal félelmetesebb, mint az élet… Én csupán ennyit tudtam felhozni az utolsó jelenet magyarázataként.




További segítséget nyújthat az alább olvasható kisszótár!

A legjobb mondat amit a filmről olvastam velős: „An impressive and unusual kind of horror.” – „A horror lenyűgöző és szokatlan formája.”
Én rengeteg értéket kaptam filmtől, nem egy szenzációshajhász film, ezért nem is lehet olyan neves, meghát a két Átok film forgatásai között lett felvéve kb. 8 nap alatt. Kis költségvetésű, de jó film. Takashi Shimizu egy olyan oldalát mutatja meg a filmben, melyre sokan kíváncsiak lehettünk már, akik láttuk több filmjét is. Mi folyik egy horror-fan filmrendező fejében? Körülbelül ez. Én legalábbis így gondolom.

A Marebito gondolatok kusza halmaza, mely Takashi Shimizu agyában született és lelte halálát.

A film nagy kérdése, hogy mi is a félelem. Talán egy évezredek alatt kialakított kép az ember tudatalattijában, az ismeretlentől való félelem. Ez biztos. Az ismeretlentől való félelem mindenképpen a legerőteljesebb félelem amit az ember csak érezhet?





Kisszótár

MAREBITO (稀人, 客人): A szót Shinobu Orikuchi, egy XX. századbeli folkroista és Kunio Yanagida hozta be a modern köztudatba. Részekre szedve a szó, a ’mare’ ritka, és a ’bito’ személy szavakból tevődik. Isteni személynek is tekintik, olyan alak, aki az ősi japán halászfalukba látogat a tenger horizontjáról, vagy éppen a hegyvonulatok túloldaláról jön az emberekhez, hogy tudást ajándékozzon. Azaz, olyan helyekről jön, melyet a régmúlt idők emberei nem, vagy csak részben ismertek… az ismeretlenből jön és tudást, ismeretet hoz nekünk. Japánban ezen isteni lények számára még ma is szertartásos ünnepségeket tartanak egyes tartományokban.

TAKASHI SHIMIZU (清水): 1972 július 27-én született, Maebashi nevű városban, Gunma tartományban, Japánban. Nem sokat lehet tudni az életéről. Interjúkból összeszedett információk alapján, már kis korában is rajongott a horrorfilmekért. Végül rendező lett belőle, eddig nagy sikerekkel. Leghíresebb filmjei, Az Átok (Ju-on: The Grudge), Az Átok 2 (Ju-on: The Grudge 2), Reinkarnáció (Rinne), Tomie: Re-birth. 2011-ben a Termented című filmje jelent meg, 2012-ben pedig a 7500 című filmet forgatja majd.

RICHARD SHARPE SHAVER: 1907. október 8-án született Berwick-ben, Penszilvániában. A második világháborút követő években lett neves. Történetei ellentmondásosak. Művei többek közt az 'Amazing Stories' című sci-fi magazinban jelentek meg. Történetei középpontjában az az elmélete állt, melyszerint a Föld belsejében alagútrendszerek húzódnak, melyeket régmúlt idők népe alkotott. Állítása szerint felfedezett egy ősi nyelvet is, melynek 'Mantong' a neve: minden nyelvek legősebbike. Ehhez kapcsolódó műve, 'A warning to Future Man'.
Írásaiban említi még a Dero-kat, olyan lényeket, akik egy elkorcsosult, mentálisan károsodott nép, a Föld belsejében húzódó alagutakban élnek. A 'Detrimental Robots' ("káros,hátrányos robotok") rövidítéséből. Ők nem mechanikus robotok, csupán a gondolkodásuk robotszerű, vad viselkedéseik vannak. Embereket rabolnak el a felszínről, hogy megkínozzák őket. A nőket különös brutalitással, nemi erőszakkal is kínozták. Shaver nagy figyelmet szentel írásaiban a szado-mechanizmusra. Ezen kívül azt is állította, hogy évekig fogja volt a Dero-nak, innen is ismeri őket.
Történetei és kutatásai persze az egész világon híressé tették (Shaver Mystery Klubok jöttek létre több városban). Sok rajongója de ellensége is volt.
Mint művész: http://www.softcom.net/users/falconkam/shaverart.html

HELENA BLAVATSKY (Еле́на Петро́вна Блава́тская; magyarosítva: Jelena Petrovna Blavatszkaja): 1831. július 31-én született. Orosz származású írónő, teozófus, a Teozófiai Társulat alapítója.
Elméletét a Titkos Tanítás, 'The Secret Doctrine' című művében írja le: a kezdetek kezdetén hét különböző embercsoport, hét különböző helyen élt a Bolygón.

KASPAR HAUSER (Casparus Hauser): Állítólag 1812. április 30-án született. Talált gyermek: 1828. május 28-án találtak rá Nürnberg egyik mellékutcájában, kezében egy névtelen levéllel, mely jelezte a születése napját. A gyermek szókincse alig néhány szóból állt, bajor tájszólással ejtette ki azokat. Később kiderült, járási, mozgási nehézségei is vannak.
Taníttatása után rövid időn belül megtanult beszélni is, így elmondhatta eddigi életét. Hallgatóságának azt mesélte, hogy 3 éves korától 12 évig semmiféle emberi kapcsolata nem volt a külvilággal. Fogvatartói egy akkora lyukban tartották, amekkorában járni sem tudott, napfény egyáltalán nem szűrődött be hozzá. Ételét, italát és ruháját alvás közben cserélték. Számára az emberi világ teljesen ismeretlen volt, időről, térről, évszakokról sem tudott semmit.
Szabadon engedése előtt csak a nevét tanították meg neki.
Türelmes tanítójától Georg Friedrich Daumert hetek alatt tanult meg olyan dolgokat, melyeket a korabeliek évekig tanultak.
Az eddig feltárt adatok szerint a badeni nagyhercegségből való volt.
Halálát 1833. decemberében egy szúrt seb okozta, melyet egy idegen ejtett rajta, de felmerült az öngyilkosság gyanuja is.

HOWARD PHILLIPS LOVECRAFT: 1890. augusztus 20-án született az Egyesült Államokban. Lovecraft sci-fi, horror, kozmikus horror író volt. Kritikusai személyiségében a világgal szemben állított ellenszenvét figyelték meg. Edgar Allan Poe hatása is fellelhető műveiben. Sokszor saját rémálmait használta ispiráló erőként írásaihoz. Fizika, csillagászat és geológia témákban is otthon volt. Legismertebb írása a 'Cthulhu Mythos' néven ismert. Ez egy kitalált univerzumban történteket írja le.

MOUNTAINS OF MADNESS: H.P. Lovecraft regénye 1931 februárjában és márciusában lett megírva, 1936. februárjától jelent meg a 'Astounding Stories' magazinban. (2012-ben film is készül a történetből, melyet itthon az "Őrület hegyei" címen ismerhetünk.) A mű a 'Cthulhu Mythos'"kimítoszitása", azaz elmagyarázza és tudományosan alátámasztja a Cthulhu történetet.

DERO: Richard S. Shaver írásaiból lehet ismerős, ez a prehisztorikus faj, mely a TERO nemes fajából korcsosult el és lett ilyen primitív. A DERO-k a föld alatt kialakított járatrendszerben élnek ahol városaik is épültek. A DERO-ról még: http://en.wikipedia.org/wiki/Richard_Sharpe_Shaver

AGHARTHA (Agartta , Agharti , Agarta vagy Agarttha): A legendás város, mely a Föld középpontjában élt.Az üreges föld teóriát támasztja alá. Helena Blavatsky gyakran hozta összefüggésbe Shambala-val... Aghartha-ról egyébként Alexandre Saint-Yves d'Alveydre ír elsőként, de Ferdynand Ossendowski is említi írásaiban.

FUYUMI (név jelentése):
F, mint: Far: messze; Fate: végzet; Fey: halálra szánt, eufória; Fear: rettegés, félelem; Foe: ellenség...

HOLLOW EARTH THEORY (Az üreges, homorú Föld elmélet): A teória szerint a Föld teljesen, vagy csak részlegesen üres. Az első elméletet már réges régen elvetették, de hozzá kell tenni, hogy mai tudásunk szerint is csak a Föld belsejének egy kis részét fedeztük még fel.
További linkek a Hollow Earth teóriával kapcsolatban:



Nézz utána a további linkekre kattintva: 


ÉÉÉS Takashi Shimizu interjú a Marebito-ról:











Moe kills anime OR not?

$
0
0

Moe kills anime OR not?

Nos, legújabb agymenésem a moe téma fejtegetése. Kinek mennyire dobogtatja meg a szívét, mennyire értékeli ezt az anime műfajt, az elég megosztó… Ezért is lehet érdekes, ha kissé belemélyedünk a vélemények tömkelegébe.


Ötletem nem titkolt forrása egy – mondjuk így – érdekes magyar, animés, gamer blog… (Keresd a forrásoknál. Lent.)

Mi is a moe?

Sokan azt gondoljuk, tudjuk mit jelent ez a szó, mert már találkoztunk vele több fórumon, animében és blogokon, de pontos jelentéséhez én inkább utánanéztem a dolognak.
Moe(萌え), olyan kitalált karakterek, akik ’majdnem-szerelem’ és a hozzájuk kapcsolódó dolgok megtestesítői.
A moeszó több értelemben is megállja a helyét. Több forrása is elterjedt a köztudatban. Egyrészt az a szójáték, melyet W. Patrick Galbraith a Tokiói Egyetem professzora „talált fel”, a japán „bimbózó”, „rügyező” szóból, főként növényekre használatos. Azonban ebből keletkezett hasonlóképpen a „kezdő” szó, mely már inkább közelebb áll a moe karakterek valóságához (egyébként a Japánban híres Tamaki Saito nevű pszichológus is a „kezdő” szót látja a moe értelmezésében). Ugyanis ebben az értelemben egy kiskamasz (10-13 évesek) lányra utal a jelző.
Ha még mélyebbre ássuk magunkat, megtudhatjuk, hogy a moe szó a fent említett formában névrokona a japán „égő”, „égni” szóval is, így a moe az a karakter is lehet, mely iránt égő szenvedély fűt minket.
A kezdetek kezdetén több animehős nevében tűnik fel a moe szócska: Hotaru Tomoe, a Sailor Moon-ból (土萌, melyben a ’releváns’ kanji ugyanaz); vagy ott van Moe Sagisawa, az 1993-as Kyoryu Wakusei című animéből.
A tsundere és a moe kapcsolatának kezdetét pedig a Urusei Yatsura animéből ismert Lum Invader testesítette meg először - Ichikawa Koichi (Comiket szervező) szerint.
Persze a jelzőt az „aranyos”, vagy „imádnivaló” értelmében fogadjuk el leggyakrabban. Ez teljesen helyénvaló.
A moe szó valódi eredetét nem lehet pontosan megállapítani!

Habár legtöbb esetben a karaktereket ruházunk fel ezzel a jelzővel, rajongók között a „Moe!” indulatszó is lehet. A moe típusú lányokat pedig moekko-nak (萌えっ娘) nevezzük, mely tisztelet kifejezésére szolgál, jelentése: „leánygyermek”.

A múltban és manapság is elég sok elbírálást kap a moe szó, a moe műfaj, mindenki másként értelmezi… Joseph L. Dela Pena (a „Otaku: Images and Identityin Flux” tanulmány írója) például azt mondja, hogy a moe egy tiszta, oltalmazó érzés a női karakterek felé, a lolicon (avagy loli) és a szexualitás legkisebb érzése nélkül. Azaz, a moe egyszerűen csak a gondoskodásra érdemes kislány karakterek egy jelzője. – Szerintem ez az esetek többségében nem így van, ahogy az ember az internetet böngészi és képeket, cikkeket, videókat talál moe cimkével… nem éppen az anyai, avagy apai érzelmek szöknek a szívébe… értem ezt arra, hogy a rajongók, alkotók, otakuk többségének szemében a moe karakter egyenlő a gyermeki testtel megáldott ámde szívesen magamévá tenném karakterekkel.
Sokan azonban védelmükbe fogadták a moe karaktereket, így Miyazaki Hayao a híres animátor is állást foglalt az ügyben. Elmondta, hogy ez egy nehéz ügy, mert már túlságosan is közel került a lolicon és a moe műfaj egymáshoz, egyre többen ábrázolják a moe karaktereket szemérmetlen, szexuális helyzetekben, ami egyre csak fokozódik. Ennek nem így kellene lennie.

Létezik ám Moe antropomorfizmus is.
Az antropomorfizmus a tárgyak, élettelen jelenségek, emberi tulajdonsággal való felruházását jelenti. Ebben az esetben a moe karakterekre vetítve.
Mit is jelent ez… A moe karakterek olyan tárgyaknak, termékeknek, brandeknek a külső jellemzőit kapják meg, mellyel az adott dolgot azonosítani tudja a fogyasztó. Japánban nagyon sok cégnek, közösségnek van saját karaktere – tehát erre gondolok. Ezen karakterek tiszteletteljes megnevezése nem a ’–chan’, hanem a ’-tan’ – mintha egy kisgyermek alig tudná kimondani a szót.
Ezen karakterek közül az egyik legelterjedtebb megjelenítési formája a kemonomimi, melyeknek állatias külső jegyeik vannak, mégis édes kislányok, vagy kisfiúk. Ahol a kemono, állatot; a mimi, pedig fület jelent.
A használati tárgyakból is készülhetnek moe karakterek, emlékezzünk csak vissza a 2001-es Chobits című animére.
Ne feledkezzünk meg a neves cégekről sem. A legnépszerűbb moe karakterek közé tartozik a Windows-Me különleges kis karaktere, de mindnyájunk által ismert a Firefox kis róka-karaktere is. A Google Chrome is készül saját moe-val, de ez még csak nem hivatalos variáció.
Persze nemcsak az efféle figurák terjedtek el, mindenféle tárgy, közlekedési eszköz, és újítás mellé lehet moe karaktert rendelni. Legyen szó cigarettáról, égitestekről, kisboltokról, országokról (pl.: あふがにすタン, Afuganisu-tan), vagy akár politikáról, mindig jó ha van az embernek egy egyedi „moe azonosító karaktere”. :)

Most, hogy tudjuk lényegében mit is jelent, mit is takar a Moe lássunk neki az eredeti témához.

A moe tényleg kiírtja az animékből az animét, vagy sem?!


Lehetne akár költői kérdés is, sokan sokféleképpen látják át a dolog lényegét. Én megpróbáltam összeszedni a lehető legtöbbféle variációt ezen vélemények közül. (Persze a sajátomat is beleértve.)

A legnépszerűbb nézetek ebben a témában a két ellentétes gondolat, azaz, igen, és a nem. A köztes elgondolások, habár egyre sokasodnak, még mindig kevés van belőlük. Én is utóbbi csoportba sorolnám magam, mint olyan ember, aki mindig a köztes utat kereste. (Bla-bla…)
Rögtön az elején egy fontos problémával álltam szemben, ugyanis hiába olvasgatok én tengerentúli és hazai véleményekről, ha azt nem tudom, mit gondolnak japán barátaink. Persze lehetne itt tippelgetni, de nem hiszem, hogy értelme is lenne.

A tengerentúlon is nagyon sok bejegyzés, fórum, komment látott napvilágot abban a témában, hogy a moe káros hatásai már-már a tűréshatárt súrolják. (Van akinél már túl is lépték.) A leggyakoribb problémában azt látják, hogy a moe stílus, avagy karakter típus túlságosan is felhígította az animéket, mind tartalmilag (mind grafikailag).
Honnan ered ez a gondolat? Ilyenkor főleg olyan animékre gondolnak a felháborodott fanok, amik csordultig vannak édes-kislánykákkal, főleg 10-13 éves korosztályból (vagy legalábbis az annak kinéző korosztályból), szélsőséges érzelemkitörésekkel, és mégsem szólnak semmiről sem. Összességében; nem nyújtanak tartalmi értéket a fogyasztó felé, csupán agyzsibbasztásra hivatottak. Elnézést a csúnya kifejezésmódért. Gondolok itt, a még mindig nagyon népszerű K-ON! című anime sorozatra. De ez még a színvonalasabb moe sorozat kategóriába tartozik, véleményem szerint. Leggyakoribb példák a rossz moe-re, az elgyerekesedett vámpírok, démonok stb.: tehát olyan lények, vagy személyek, akiket nem szívesen tűr meg a szívünk gyermeteg köntösben. (Csak a megszokás lenne? Mellette és ellene is lehetne indokokat felhozni. Nincs értelme. Túl hosszú.) :)
Másik csoport akik egyenesen odavannak a moe karakterekért és sorozatokért. Ezen személyek általában át is veszik ennek a stílusnak a jegyeit a való életben, vagy ha férfiakról beszélünk, akkor gyakorta keresnek maguknak olyan párkapcsolatot, akik a moe stílust teljesen vagy részlegesen, de demonstrálják. Ezen személyek már igen közel állnak a lolicon jelenséghez is… sajnos. Így visszaolvasva úgy érzem kissé sarkítottam ezt a kategóriát… Akinek nem inge ne vegye magára. Szokták mondani. :)
Szóval vannak azok akiket egyáltalán nem zavar az animék átalakulása– hogy ezzel a szép kifejezéssel éljek.

Valójában mi is történik?

Az idősebb animefan korosztály nincs hozzászokva eme anime-remekekhez, és emiatt gyakran olvashatunk olyan sorokat, hogy „bezzeg a 70-es, 80-as és 90-es években milyenek voltak az animék”. Akik azonban az ezredforduló után kiadott animéken nőnek fel, teljesen elfogadottnak tartják a moe jelenséget. Ezen szintén lehetne órákig elmélkedni…
A lényeg, hogy az animék valóban kritikus korszakukhoz értek. Akárhogyan is nézem, alig-alig akadnak még egyedi ötletek. Persze az anime kezdetén, mikor már a japán rajzfilmgyártás kinőtte a Disney adta ötletforrásokat, lassan-lassan de elindult egy médium, mely megváltoztatta az animációs filmek világát. A korai évtizedekben egyik stílusból emelkedett a másikba, míg végül a teljesen természetesnek vett anime elnyerte mai alakját.
Lehetséges, hogy egy holtidőszakot él meg ez a médium és beletelik egy pár évbe még, mire főnixként újraéled? --- Vagy nézhetjük így is: ha összességében tekintjük az anime történetét, akkor ez is egy, a frissen keletkezett műfajok közül. Ahogy a 70-es években bimbózó és 80-as években virágzó korát élt mecha is megtette ezt az utat: akkoriban mindenki mecha animét készített, most nagyrészt moe stílusú animét készítenek…
Nevezhetjük klisének, műfajnak, kártevőnek, vagy akár lehet témája a feminista szervezeteknek is, akár pedo vagy lolicon személyeket is szülhet, egy biztos, a moe már nem az, ami régen volt. Átalakult, de nem ám úgy, mint más műfajok. A moe szerintem negatív irányba sodródott… A moe nem a lolicon és idegesítő kategóriában született. Egyszerűen csak a gondoskodó apai szeretetben, ám a torzult világ elrondította. Remélem, ettől mélyebbre nem süllyed a műfaj… Kívánom, hogy ne legyen belőle „agyatlan fanservice”. 

Felhasznált források:











Cosplay és Maid kávézók és társaik - Part II.

$
0
0


Az előző rész folytatásaként, most a maid, butler, crossdressing... és még rengeteg más alkategóriáját veszem át a cosplay éttermeknek. Rengeteg érdekes kiegészítő információval és persze teletűzdeltem képekkel is. :)

A cikkben: 
  • Cosplay Éttermek
  • Maid kávézók - vendégkör, menük, szolgáltatások, mit szabad, mit nem...
  • Butler kávézók
  • Crossdressing maid kávézók
  • Egyéb érdekes kávézó típusok - Meikyoku kissa, No-Pan kissa, Utagoe coffehouse, Kissaten, Manga Café, Kigurumi kávézók
  • A legnépszerűbb maid kávézók, Tokióban





A régi Japánban a gésák voltak azok, akik a férfiszíveket jókedvvel, kacagással töltötték meg, táncukkal, énekükkel és ki is szolgálták vendégeiket étellel itallal. A gésák ideje azonban lejárt, habár manapság is lehet találni egy néhány gésát Japánban, a gésa házakat hiába is keresnénk. Ezt a funkciót már évek óta egy másik üzlet váltotta fel, a maid café-k világa.
Az újfantázia lányokat, a japán férfiak ideáljait, többek között a maid café-k pultjai mögött kell keressük. Maid café-ból pedig van dögivel. Mindenféle típusú, még olyan is, amit nem is gondolna az ember. Az emberek pedig rendkívül kíváncsiak ezekre a kávézókra, nemcsak japánok, hanem külföldiek is.
A maid café-ban szolgáló lányok vonzerejük miatt lesznek érdekesek. Minden férfinak megmozgatják a fantáziáját, egyfajta fétist testesítenek meg…

A cikket az átfogó fogalommal, a cosplay éttermek jellemzésével kezdjük. Kellemes szórakozást!

Cosplay étterem (コスプレ系飲食店 Kosupure-kei inshokuten)

Az ötlet 1999-ből származik, amikor Tokyo-ban, Akihabara-ban, megnyílt az első ilyen étterem. A cosplay éttermek közé tartozik a maid café és a butler café is… többek között. A felszolgálók többféle tipikus animéből, mangából ismert karakternek öltözve szolgálják ki a vendégeket, mint például: maid, iskolás lány, jövőből jött űrlény kisasszony vagy akármi, amit csak az otaku el tud képzelni.
Nos, igen, ezeket a kávézókat, éttermeket többnyire az otaku társadalom látogatja. Teljesen más hangulat járja át az ilyen helyeket, mint egy egyszerű kávézóét. Itt az otaku érzi magát legjobban. Persze turistákból is akad jó pár, habár, már lassan az egész világon elterjedtek lesz az cosplay kávézók. Hong Kong-ban, Tajvanon, Mexikóban, a Fülöp-szigeteken és már Kanadában is vannak ilyenek.

A felszolgálók a legnagyobb tisztelettel bánnak a vendégekkel, akiket Mesternek, vagy Úrnőnek szólítanak.

Általánosan igaz a cosplay kávézók akármelyikére a teljes tisztelet mind a felszolgáló felől, és elvárandó a vendég részéről is. (Az éttermekben általánosságban 10 szabály lép életbe, amit a vendégnek be kell tartania, erről lentebb olvashattok.)

A cosplay éttermekben, mint minden jó étteremben, menük közül is választhatunk, persze italokat, frissítőket de akár masszázstvagy etetést is kérhetünk, ha van rá elég pénzünk.


A cosplay éttermek egyik legnépszerűbb fajtája a maid cafe…

Maid Café (メイドカフェ)

Életképek egy maid caféból
Kezdjük talán az elején, kik is a maid-ek és kik a férfi megfelelőik?
Ha nem anime és japán témában keresünk rá a maid jelentésére és munkájuk lényegére, akkor elég sok érdekes dolgot találunk történelmi szempontból: kitchen maid, nursery maid, house maid, scullery maid, between maid stb. Csak érdekességként…
DE Japánban a maid egy új szerepkört épített maga köré. Ilyenkor legtöbbünknek az utcán szórólapot osztogató, kedvesen beinvitáló szolgálólány ruhás lányok jutnak eszünkbe, akik az ún. maid cafe-ban dolgoznak, és mindig igen figyelmesek a vendégekkel.
A maid cafe-k a cosplay éttermek egyik válfajának tekinthetőek. Gondosan kialakított kávézók, ahol a szolgálólány ruhás személyzet a férfi vendégeket mesternek, a női vendégeket pedig úrnőjüknek szólítják. A legtöbb helyen, komolyan és lelkiismeretesen végzik a munkát a keményen dolgozó lányok.
Az első ilyen állandó kávézó Akihabara-n jelent meg, Cure Maid Cafénéven, 2001-ben. Mit ne mondjak, azóta is virágzik az üzlet, nem csoda, hiszen hívják őket elég sok rendezvényre is. A maid café-k pedig egyre népszerűbbek az egész világon is, Tajvanon, Amerikában, Kínában, Cseh-köztársaságban, Mexikóban és Kanadában is.

A viseletük a múltszázadbeli szobalányok, cselédek viseletére emlékeztet, többségében pedig a francia cselédek viseletére*, köténykével, szép, ízléses megjelenéssel; fodros ruhában, egyre gyakrabban harisnyával társítva. Vannak olyan maid café-k is, ahol a felszolgálók nyuszi, vagy cica fület viselnek, ezek aranyosabbá, vonzóbbá teszik viselőiket. Azonban, átlagosan elmondhatjuk a maid café-ról, hogy igyekeznek fiatal, csinos lányokat alkalmazni. Van olyan kávézó, ahol az átlagéletkor 20 év.

Japánban jelenleg több mint 200 ilyen étterem és kávézó található.

*Francia szobalány stílus: fekete munkaruha, szoknyás, fehér vastagpántos köténnyel, fodros széllel. A szobalány stílusnak Japánban és egyre több országban is jelentős rajongói társadalma alakult ki az elmúlt évtizedekben.

Érdekesség: Vannak cross-dressing– fiúk öltöznek be cseléd ruhába – kávézók is! (Lentebb bővebben!)
2005-ben és 2006-ban több televíziós műsor is segített népszerűsíteni a maid café-t.
Több helyen várakozási idő is van, általában ~2 óra, de van ahol még ennél is többet kell várni, hogy bemehessünk.
A törzsvendégek nagy része, diák, részmunkaidős dolgozó vagy munkanélküli.

A maid-ből pedig sosem fogy ki Akihabara, ugyanis elég népszerű munka a fiatal lányok körében. Óránként ~850 jent fizetnek. Persze a lányok nem élvezetből csinálják, de a szerencsésebbek cosplay idollá is válhatnak.

Vendégkör

A maid café-k vendégköre… Talán az egyik olyan téma, ami nyilvánvaló a maid éttermekkel kapcsolatban. A legtöbb ide látogató vendég ugyanis anime, manga vagy videojátékok szerelmese. Fétise pedig a maid karakterekre is kiterjed, melyekből - valljuk be -, szinte minden animében találunk egyet. A maid karaktereket a moe egyik alfajának is nevezhetnénk – nagyon durván. (Ezt megalapozván: ahogy fent is olvashattátok, minél fiatalabb egy kiszolgáló annál jobb, lényeg, hogy fiatal, szűzies kinézetű lányka legyen, aranyos és édes, vagyis: ~moe.) (Erre gerjednek a vendégek – személyes megjegyzés. :D ) A lányok szexuális vágyat ébresztenek a vendégekben, persze közelebbi kapcsolat biztosan nem alakul ki.
Az otakukon kívül még a turisták, ritkábban párok is látogatják ezeket a helyeket.

Érdekesség:2007-ben a vendégek 35%-a nő, vagyis ’Úrnő’ volt.

Menük

Rizsomlettek és finomságok
Nem tudom, Ti mennyi maid- café-s videót láttatok, de tapasztalataim szerint szinte minden esetben ugyanazokat a menüket tartalmazzák az étlapok. A kávék, üdítők, egyszerűbb fogások és desszertek mellett az egyik legnépszerűbb a rizsomlett (オムライスOmu-raisu), melyet ketchuppal, díszítenek a maid-k, legtöbbször valamilyen állatkát ábrázolnak, és édes jókívánságot is odabiggyesztenek a szószok, öntetek segítségével.



Igazából az ilyen éttermek elég olcsóak. A felárak a különböző extrákban rejtőznek, mint a ketchupos üzenetek a menüben.


Rituálék, etikett, kiegészítő szolgáltatások
-         Az előnyük a szolgáltatásokban van

Igazából túl sok újat egyik maid café sem tud nyújtani bizonyos keretek között, úgyhogy a legjobb helyet megtalálni a szolgáltatások, a kiszolgálás, a lányokés a hangulat révén lehet.
Amikor új vendég érkezik az üzletbe – általában – mindenki egyszerre köszönti:
-         (お帰りなさいませ、ご主人様!Okaerinasaimase, goshujinsama!), azaz, Isten hozott itthon, Mester!– nők esetében, Úrnő.
Ezután a maid felajánl a vendégnek menüket. De még a cukrot és a tejszínt is ő rakja a vendég kávéjába, és vannak olyan helyek is, ahol a maid kanállal eteti meg a vendéget (ilyen kávézó a Cos-cha – lentebb bővebben). Más helyeken fültisztítást, váll-, hát- és karmasszázst is vállalnak a maid-k, de csak ha a vendég teljesen felöltözve marad, mindezt felár ellenében. Sőt, az ide látogatók között van olyan is, aki azért fizet, hogy a maid játszon vele video- vagy kártyajátékokat (felár ~500 jen/3 perc).

Mit szabad és mit nem
-         Mindent a szemnek, semmit a kéznek!

Hasonló képeket lehet készíteni egy látogatás alkalmával :)
Van, hogy előfordul, hogy a vendég nem úgy viselkedik, ahogy illenék, többek között ezért is hoztak szabályokat a maid café-k vendégei számára. Ilyen például, hogy a vendég testileg nem érintkezhet a felszolgálóval, személyes információk kérése tilos, követni vagy zaklatni szintén tilos a lányokat… Egyik legalapvetőbb szabály a kávézókban, hogy tilos a felszolgálókat és magát a kávézót is (belülről) fényképezni. (Engedéllyel lehetséges!) – >> ha az ügyfél fizet a fényképezésért, akkor lehet képet készíteni a maid-el (felár ~500 jen képenként). Ezután pedig a maid még ki is dekorálja a közös képet, saját kezűleg!

A maid kávézók tíz parancsolata:
  1. Nincs testi kontaktus a maid és ügyfél között
  2. Tilos elkérni a maid telefonszámát
  3. Tilos elkérni a maid e-mail címét
  4. Ne kérdezze meg a maid-től, mikor végez a munkában
  5. Ne kövesse, zaklassa, vagy vegye fel a kapcsolatot a maid-el
  6. Ne várja meg a maid-t a kávézón kívül
  7. Ne károsítsa meg a kávézó dolgozóit, vendégeit vagy szomszédait
  8. Ne fotózkodjon a maid-el a kávézón kívül vagy belül
  9. Ne hozzon be a kávézóba ételt vagy italt
  10. Tilos a dohányzás a kávézón kívüli lépcsőn


Tanulság

A maid kávézók nem bordélyházak és közelről sem való, hogy szexuális szolgáltatásokat kaphassunk egy ilyen helyen. Azt máshol kell keresnünk. A lényegük hasonló, mint a régi időkben a gésa házaknak. A szórakoztatás, vendéglátói szolgáltatások. Esetenként masszázs vagy fényképezkedés is belefér, de semmi más.

Egyéb érdekességek

Chubby Maid Cafe
Pomeranian:olyan maid café, ahol a felszolgáló lányok kissé teltebb idomúak. Avagy molett maid café. („Chubby Maid Café”)

Royal Milk: nem kell szó szerint értelmezni. Ez az a szolgáltatás, mikor a vendégeknek lehetőségük van egy adott időtartamig beszélgetni a maid-el. Személyes és ezért elég drága is lehet ez a fajta szolgáltatás. (más néven: Soul Care– lentebb bővebben.)



Bizarr kávézók:
Imouto café: hugicákkal mindenhol, akik ’onii-san-nak’ szólítanak. (Lent bővebben…)
Mother Café: el sem merem képzelni, hogy megy egy ilyen hely.
St. Grace's Court: egy nővérke vs. apáca kávézó… (Lent bővebben…)


Butler café (バトラース, 執事喫茶 shitsuji kissa)

A kiszolgálás fenomenális
A nőknek sem kell elkeseredniük, hiszen már léteznek butler kávézók is, ahol férfiak szolgálják ki a nőket komornyik, avagy felszolgáló ruhába öltözve. Az ilyen kávézók felszolgálói egységes öltözetben, szmokingban, vagy tipikus pincér ruhában szolgálnak ki minden kedves vendéget.

Érdekesség: Vannak olyan butler kávézók, ahol a férfiak tinédzser iskolásfiú ruhában cosplay-elnek, imponálva a yaoi, avagy shounen ai műfaj kedvelőinek, vagy csak szimplán azért, mert ez is egy „fétistermék”.

MÁS komornyik kávézó: Butlers Café– egy olyan hely Tokyo-ban, Shibuya-ban, ahol a betérő vendégeket nyugati férfiak szolgálják ki. Ez egy remek dolog a japán nők számára. A kávézó olyan hangulatot igyekszik árasztani, mintha egy nyugati mesébe csöppentek volna az oda betérők (Disney). Az ott dolgozó férfiak húszas éveikben járó, kedves, figyelmes dolgozók. Nem utolsó sorban nagyon helyesek…
>> A japán nőkre amúgy is ráfér egy kis kényeztetés, hiszen a szigetországban még mindig elég rossz a nők helyzete. A Butlers Café-ban minden adott arra nézve, hogy ott ők a hercegnők, és az ő kérésük parancs a férfiak számára.


Harmadik főbb maid café kategória, a cosplay éttermeken belül:

Cross-dressing Maid Café
-         男装danso-kei (male disguise style)

Ha olvastátok a cikkemet, melyben többek közt szó van a crossdressing cosplay-ről, vagy már találkoztatók ezzel a fogalommal, akkor azonnal rájöttök, mit is takar ez.
A crossdressing maid kávézókban a felszolgálók, férfiak, akik maid-nek öltözve szolgálják ki a vendégeket. Csak, hogy megnyugtassam a többséget, nem azokra a rettenetes crossplay produkciókra kell gondolni, mint amelyet legtöbb esetben találunk. Itt szinte nem is lehetne kitalálni, hogy a személyzet tagja valójában férfi.

Igen, ők fiúk... én nem mondtam volna meg, hogy crossdressing. :D

Egyik ilyen maid café a Hibari-kei névre hallgató hely Tokyo-ban. 2006-ban nyitottak, azt nem tudom milyen forgalomnak örvendenek, de valószínűleg elég népszerűek.

Érdekesség:B:Lily Rose: egy kávézó, ahol lányok öltöznek be ’gyönyörű férfiaknak’.



Egyéb érdekes kávézók és éttermek Japánban

Menjünk egy kissé mélyebbre a japán kávézók világában és máris egy néhány nagyon érdekes típusra akadhatunk… Kezdjük talán egy ’érthető’ kategóriással.

Meikyoku Kissa (名曲喫茶)
-         A klasszikus zene kedvelőinek

A klasszikus japán zene kedvelőinek feltétlenül el kell látogatniuk egy meikyokukávézóba. Itt teljesen elengedhetjük magunkat, csak a lazításra és a kávénkra kell gondolnunk. A japán zene gyönyörű és a meikyoku kissa-ban át is élhetjük az igazi japán hangulatot.

Meikyoku kissa már az 1950-es évek óta létezik Japánban.


No-pan kissa (ノーパン喫茶)
-         Akik kis perverzségre vágynak

No comment...
Jól gondoljátok ezek a kávézók pontosan azt jelentik, ami a nevükben is szerepel. A felszolgálók rövid szoknyácskákban vannak és nem hordanak bugyit. Ha olyan helyre téved az ember, esetleg még melltartó híján is találhatjuk a lányokat.
Hogy érdekesebb legyen a történet, az ilyen helyek padlózata általában tükörrel van birítva…
(Jellemzően az 1980-as évekbenélték fénykorukat ezek a helyek.)

Az első no-pan kissa1978-ban nyílt meg, a neve Johnny volt. Ez az üzlet Kyoto-ban épült, de Tokyo-ban és Osaka-ban is lehetett látni no-pan éttermeket.
Népszerűségük az 1980-as években volt a csúcsponton. Akkor nagyon gyakoriak voltak és sok látogatót fogadott, üzletembereket, tehetőseket és politikusokatis.

A no-pan éttermekben persze nemcsak kávét és teát szolgáltak fel, jellemző étel a shabu-shabu volt vagy a yakiniku. Akinek bírta a pénztárcája a felárral szolgált finomságokat az remekül érezhette magát hajnalig is akár.
Itt a lányok megléte volt a fő fogás, persze azért senkit sem hagynak éhen halni. Meg kell fizetni akár azt is, hogy egy-egy felszolgáló lehajoljon valamiért a földre… (Mélyen lehajoljon… a földig.)

Hamarosan azonban egyre másra kezdtek becsődölni a no-pan éttermek. Helyükbe színvonalasabb üzletek nyíltak, ilyenek a hostess és host klubok is. (melyekről a korábbi cikkben olvashattatok.)
Ha szerencsés valaki esetleg találhat még egy-két no-pan étteremhez hasonló helyet Japánban, azonban a rendőrség egyre gyakrabban ellenőrzi az ilyen helyek tisztaságát is.



Utagoe coffeehouse (歌声吃茶)
-         A karaoke elődje, utagoe kissa

Olyan kávéházak voltak ezek, melyek lényege, hogy a vendégek együtt énekeljenek, a nagyon kellemes és vicces szórakozási forma, a karaoke bárok elődje. Az utagoe kissa-k kb. 1955-75-ig voltak jellemzőek Japánban.
A név az Utagoe Mozgalomból ered. Ugyanis a szocialistaés kommunistapártok támogatták az ilyen helyeket. A dalok pedig melyeket énekeltek, háború- és intézményellenesek voltak. Sok dal orosz, kelet-európai vagy kínai volt.

Később már egyre sűrűbben jelentek meg a karaoke bárok is. Végül szinte egy utagoe sem maradt, habár úgy tudom egy még máig fennmaradt, a Tokyo-i Tomoshibi.

Tudtad?Karaoke szó honnan ered? - karaoke ( カラオケ), mely a japán ’üres’ (空っぽkarappo) és az angol ’zenekar’ (komolyzenei) (orchestra) szóból (オーケストラokesutora).  


Kissaten (吃茶店)

Egy kifejezetten japán stílusú kávézó. Rendkívül népszerű az üzletemberek vagy éppen a diákok körében, reggel munka vagy iskola előtt beugranak egy kávéra, teára, reggelizni stb.
Egy egyszerű kávézó szolgáltatásaival egyező a termékkörük… csak japán hangulatban. Ez nagyot dob a kávézó megítélésén is.
Kapható itt nyugatias reggeli vagy ebéd, de kifejezetten japán ételkülönlegesség is.

Gyakori itt rendelni például: currys rizst, vagy vastag szelet pirítóst szalonnával, vagy lekvárral…

Ne keverjük össze a japán kaafe-val, ami ugyancsak egy kávézó, de sokkal fiatalosabb hangulatot áraszt, mint a kissaten.


Manga café (漫画喫茶, マンガ喫茶 mangakissa)

Ennek a kávézófajtának a jelentésén sem kell sokáig gondolkodnunk, hogy kiderüljön, bizony mangákat lehet itt olvasgatni. Az itt töltött időért persze fizetniük kell az embereknek, de akármilyen az üzletben található mangát elolvashatnak. Néhol éjjel-nappali helyek ezek, ezért ital- és ételautomata megléte természetszerű. Sok manga kávézóban már internet hozzáférés is létezik, de vannak kifejezetten internetre specializálódott helyek is (ネットカフェKafe netto).

Még aludni is lehet!! :D

Más extra lehetőségekkel is élhet az, aki egy ilyen kávézóba beül, ugyanis TVés videojátékok is várhatják a vendégeket egyes helyeken.
A dohányzáspedig, mint a legtöbb japán kávézóban, megengedett.

Egy óra költsége ~400 jen.

Egyre gyakoribbak azok a jelenségek, melyek során a manga kávézókat támadják a manga kiadók és mangaka-k. Ugyanis a kávézók jogdíjat nem fizetnek az olvasható mangák után. Ez azért más, mint egy átlagos könyvtár, mert a könyvtár nem nyereségorientált intézmény.

Érdekesség:Japánban kifejezett „média kávézó” is létesült már, a Popeye.


Csak én félek ezektől a jelmezektől?
Kigurumi Café

Már eddig is voltak beteges kávézók, de ettől abszolút a földön fekszem. Egy olyan bizarrkávézó ez, ahol a fiúk anime-figura bőrébe bújnak, szó szerint.
Az otaku társadalom sok mindent követel magának. Elhihetitek, hogy ezt sem én találtam ki.

2010. februárjában ugyanis megnyílt az első Kigurumi Café Aokazetai, ahol a személyzet anime karakternek álcázza magát.



A végére pedig, a legjobb maid café-k, Tokyo-ban:

Cure Maid Café: A legelső maid kávézó a világon– Viktoriánus kori jelmezek, nyugodt hangulat. Remek ételek, kitűnő kiszolgálás. Negatívum: A lányok nem nagyon törik magukat, hogy szóba elegyedjenek a „gazdáikkal” ezért egy alkalmi látogató kissé unatkozhat.
Hivatalos oldal: http://www.curemaid.jp/

Schatz Kiste: 'Akihabara Culture Café'– Kellemes kikapcsolódásra, a hobbid fejlesztésére és új emberek megismerésére. Az otaku itt a modellezésért, a manga rajzolásért és a többi geek-es dologért fizet. A felszolgálók is kreatív társaid lehetnek itt. Negatívum: csupán 30 ülőhely van, gyakori a törzsvendég…
Hivatalos oldal: http://schatz-kiste.net/

@home café: Moe maid heaven– Egy barátságos hely, ahol nemcsak édesek de még beszédesek is a lányok. Jellemző, a ’Moe Moe Kyun’ tevékenység, amely során finomabbá varázsolják az ételedet vagy italodat. Itt tutira remek műalkotásokat kapsz a rizsomlettedre. A menük, játékok ~1500 jenbe kerülnek. A lányok énekelnek és táncolnak is. Még CD-t is vihetsz haza szuvenírbe, ha bírja a tárcád. Negatívum: kevés időt tölthetsz a helyen, és a helyfoglalás 500 jentől kezdődik.

Cos-cha: Back to school– Nem véletlen a neve, ugyanis itt tutira iskolai egyenruhás lányokat találsz, van olyan is, aki hagyományos japán úszódresszben szolgál ki. Itt még az is megtörténik, hogy a maid kever neked egy ún. mérget – ilyen kotyvalék ital – amit meg kell innod, különben kapsz egy pofont. Negatívum:nagy a tömeg, főleg éjszaka. A menük pedig drágábbak.
Hivatalos oldal: http://www.cos-cha.com/

Nagomi: The 'little sister' café– Azt kapod, amire gondolsz… igen, itt a lányok kis fodros ruhákban szolgálnak ki, és ’onii-san-nak’ szólítanak. A felszolgálók lehetnek, édesek, játékosak, de akár hatalmaskodóak és durvák is – pl.: tsundere. Néha csak azt veszed észre, hogy mikor elmennél a „kishúgod” sír, mert elhagyod… érdekes. Negatívum: sok hely elég régi és emiatt, nem túl népszerű. Az új helyek azonban tele vannak turistákkal pl.: Chou Dori.
Hivatalos oldal: http://www.nagomi.tv/

Érdekesség:
Popopure, olyan hely, ahol szinkronizálnak neked egy saját anime DVD-t szuvenírként – nem japánoknak.
Royal Milk, már írtam róla, de itt bővebben: más néven ’Soul Care’, olyan szolgáltatás, mely során a maid-el beszélgethetsz 90 percet, mindössze ~9000 jenért.
St. Grace Court, ahol a személyzet miniatűr ételeket is legyárthat neked, vagy ehetsz akár babákkal is, de ha eleget fizetsz imádkoznak az üdvösségedért.

By Danny Choo

A cikk végére érvén találtam egy két érdekes képet. :)

 A sorozat további részei:


Korábbi rész: Hostess és Host klubok Japánban

Forrásaim:


Viewing all 124 articles
Browse latest View live